Valószínűleg sokan emlékeznek a Legényanya című vígjátékra, ahol a falu minden férfi lakójának a neve Béla volt, mert ez volt a szokás hosszú évtizedeken át. Minden anyuka fel tudja idézni a várandósságának az idejét, amikor talán hosszú listát készített a neki tetsző nevekről, és arról próbálta a legideálisabbat, a legjobban csengőt kiválasztani. Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy a születendő gyermek nevének megválasztása többet is jelenthet, mint szubjektív esztétikai kérdést.

A név meghatározza a személyiségünket

Mint az asztrológiában a csillagállások elemzésével, a nevünk ránk gyakorolt hatásával is foglalkoztak. Bizonyára jogos a gyanakvás, ha mélyen szántó személyiségrajzot adnak valakiről azzal a magyarázattal, hogy ő a keresztnevének köszönheti jelenlegi szakmáját, életútját, családját, barátait. Ugyanakkor bagatellizálni sem szabad a név fontosságát, mert a megkülönböztetés praktikus elvén kívül azért itt jóval többről van szó. Ha egy kicsit kitekintünk saját megszokott világunkból, és akár időben, akár térben eltávolodva, akár a jelenlévő, de talán kevéssé ismert vallási hagyományokba betekintve másféle felfogásokat is szemügyre veszünk, látni fogjuk a kérdés bonyolultságát, fontosságát. A név identitásunk fontos része. A zsidó hagyomány is úgy tartja, hogy a „név az élet forrása”. A „név kapcsolja össze az embert lelkével, vagyis a néven át áramlik a testbe az életerő…”

A név befolyásolja a jellemünket

A név kiválasztásának fontossága sok népnél és vallásban megjelenik, különböző okokból.

A Talmud számos példát említ, amelyek azt bizonyítják, hogy a név befolyásolhatja viselőjének jellemét, a maori gyerekek sokszor olyan nevet kapnak, amely valamilyen kívánatos tulajdonságot jelöl, a törököknél és a kazakoknál gyakori szokás volt, hogy olyan nevet adtak gyerekeiknek, amivel megszabták a gyermek sorsának irányát, (mégpedig a gyermek sorsát irányító démonokra kívántak így hatni). Ilyen név például a Kolbasz, azaz „sereget győzz”, vagy a Szorbasz („győzd le a balsorsot”). Ismertek a történelemből a kunok ún. óvónevei, amelyek szándékosan csúnyák voltak, hogy ezzel tartsák távol az ártó szellemeket, hiszen ha a szülő ilyen nevet ad a gyereknek, akkor biztosan nem szereti, és akkor nem is érdemes neki ártani (pl. a Kötöny név a Köten, vagyis „ülep”, „fenék” szóból származik). A választott név lehet egy ősnek a neve is, aminek az átörökítés, a folytonosság, az emlék megőrzése, és a tisztelet kifejezése lehet az oka. Nálunk is gyakori volt az elmúlt időkben, de még most is előfordul, hogy a gyereket a szülőről, esetleg a nagyszülőről nevezik el. A Fidzsi- és a Karolina-szigeteken a fiúk például a nagyapjuk után kapják a nevüket.

Az áskenáz zsidóknál egyáltalán nem szokás élő személy nevét adni a gyermeknek, elhunytét viszont igen. Ez részben a folytonosságot, az emlék fennmaradását szolgálja: „…ne töröljék ki … nevét Izraelből” – áll a Tórában.

Láthatjuk tehát, hogy sok kultúrában milyen jelentősége van a névadásnak, de meg kell említeni azokat a társadalmakat is, ahol nem csinálnak ekkora ügyet a dologból. Az ausztráliai bennszülöttek például minden családban ugyanúgy nevezik el gyerekeiket: az elsőszülött fiút Pirinek, az elsőszülött lányt Kartanyénak, a másodszülötteket Varninak illetve Varrunyának, a következőket Kunninak illetve Kuntának. Ezeknek a jelentése az, hogy „Első”, „Második”, „Harmadik”, hímnemben és nőnemben Ez a példa azért is fontos, mert rávilágít, hogy nem mindenhol van akkora jelentősége az egyedi névnek, mint a mi nyugati kultúránkban.

A név hatalma, mágikus volta mutatkozik meg a guayana-i indiánok hitvilágában is: szerintük „a név mintegy része az embernek, és ha kimondják, azzal viselőjének ártalmára lehetnek”.

A név mágikus erővel bír

Van, ahol már a csecsemő is részt vesz nevének kiválasztásában. A maoriknál a következő a szokás: odavisznek a gyerekhez egy istenséget ábrázoló szobrot, majd elkezdik sorolni azokat a tulajdonságokat, amivel szeretnék, hogy a gyerek rendelkezzen, vagy azokat az eseményeket, amik akkoriban történtek (pl. napfogyatkozás, egy hajó kikötése), és amikor a gyerek eltüsszenti magát, az akkor kimondott szó lesz a neve.

Így vagy úgy, de mindig fontos a szülőknek a névválasztás. Napjainkban sok szülő egy kedvenc színész vagy hős,esetleg általa tisztelt ember keresztnevét választja gyermekének, mert szeretné, ha a gyermeke hasonlítana ezáltal az illetőre. Külső jegyeiben, belső tulajdonságaiban, esetleg életmódjában.

Amerikában például az Oscar keresztnév egyértelműen egy szerencsés, örök nyertes érzését kelti az emberekben. Gondoljunk csak a Filmakadémia híres Oscar-díjára! De hazánkban is kimutatható volt az Izaura keresztnév elterjedése a ’80-as években a közkedvelt sorozat hatására.

Pszichológiai vizsgálatok bizonyították, hogy az emberek barátságosabbak, nyitottabbak lesznek, ha társaságban, vagy ügyintézések során a nevükön szólítják őket. Az orvosnál, ha a doktor emlékszik a nevükre, bizalmat keltő és megnyugtató a páciensek számára. A nevünk az azonosítónk. Egyedi megkülönböztetésünk, amely kiemel az ismeretlenségből bennünket, és lehetővé teszi, hogy segítségével egyéni, csak számunkra jelölt kommunikációt, jeleket fogadjunk és adjunk az életünkben.

Ezért szeretjük, igényeljük, hogy kimondják a nevünket.

(Forrás: edenkert.hu)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről