Nem kell magányosnak lennünk
Magányosság kínozza? Bizony, előfordulhat, hogy sok más emberhez hasonlóan, Ön is úgy érzi, elszigetelődött, nincsenek kapcsolatai. Ahhoz, hogy magányosnak érezzük magunkat, nem kell, hogy egyedül legyünk. Valójában pont az a legrosszabb fajta magányosság, amikor körül vagyunk véve emberekkel, és mégsem érezzük, hogy kapcsolódunk valakihez.
Magányosak lehetünk például olyankor, amikor új helyre költözünk, és a semmiből kell kiépítenünk a baráti körünket. Ilyenkor megtapasztalhatjuk, hogy aktívnak kell lennünk, ha szeretnénk megmenekülni a magánytól. Ha csak ülünk, és várjuk, hogy mások lépjenek helyettünk – nem fogják megtenni.
A magány elszeparáltság érzet
A fejlett kultúrák jó táptalajai a magánynak. Ennek több oka is van:
A hagyományos társadalmi felépítés meggyengült vagy összeomlott. A család kisebb egységgé vált, és már nincs meg a kiterjedt rokoni hálózat támogató ereje. Sokkal elfoglaltabbak vagyunk. Nincs elég időnk szeretteinkre és a baráti kapcsolatok ápolására. (Gyorsétel létezik, de gyors-barátság nem!) Egyre több az olyan ember, akinek több a virtuális, mint a hús-vér kapcsolata, barátja.
Az alacsony önbecsülés elszigeteltséghez vezethet, mivel kikezdi a mások társaságának kereséséhez szükséges önbizalmat. A TV-nézés, interneten böngészés, számítógépes játékok, melyek elterelik a gondolatainkat a magányosságról, még mélyebb elszigeteltség felé terelnek.
A depresszió világszerte elterjedt.
Szerezzünk barátokat
Barátságok kialakításához energiára van szükség – de meg tudjuk tenni, bárhol vagyunk is.
Gyakoroljuk a kedvességet: legyünk kedvesek minden nap legalább egy emberhez.
Vállaljunk önkéntes munkát: csatlakozzunk a Vöröskereszthez, egy lelki segély szolgálathoz, madárvédő egyesülethez vagy bármilyen helyi önkéntes csoporthoz.
Végezzünk valamilyen produktív tevékenységet: takarítsuk ki a lakást, gyomláljunk a kertben, selejtezzünk a szekrényben.
Keressünk valami élvezetet: tanuljunk meg táncolni, iratkozzunk be egy fazekas tanfolyamra, menjünk korcsolyázni.
Kezdjünk el egy érdekes hobbit, és csatlakozzunk egy csoporthoz, mely ezzel foglalkozik.
Hívjunk fel valakit telefonon, írjuk valakinek egy levelet vagy e-mailt. Ne várjunk arra, hogy mások lépjenek kapcsolatba velünk.
Csatlakozzunk egy testedző csoporthoz, mozogjunk együtt az egészségünkért.
Sétáljunk naponta, hogy kapcsolatba maradjunk a természettel.
Csatlakozzunk egy internetes fórumhoz.
Építsünk ki internetes barátságokat például a Facebookon vagy a Twitteren keresztül.
Magány vagy egyedüllét
Fontos, hogy tudjuk, nincs olyan ember, aki minden érzelmi szükségletünket ki tudja elégíteni. Valójában ahhoz, hogy teljes és boldog életünk élhessünk, szükségünk van az egyedüllétre is – ami egészen más, mint a magányosság. Egyedüllét az, amikor önmagunk felé fordulunk, de érezzük a környezetünkkel való mély kapcsolatot is.
Az egyedüllét minden létezővel való intim kapcsolat érzése.
A magányosságból kivezető legfontosabb út az, hogy nagyobb magabiztosságra teszünk szert, és értékeljük az egyedüllétet. Ehhez el kell felejtenünk az olyan magány elleni eszközöket, mint a TV, drogok, alkohol és hasonlók, melyek tompítják az érzéseinket, s helyette fogadjuk magunkhoz a csendet.
Talán furcsán hangzik, de ha elkezdjük értékelni az egyedüllétet – amely a kreativitás szülőágya –, akkor is kapcsolódást fogunk érezni, ha egyedül vagyunk. És kevésbé fogunk szenvedni is, ami segít, hogy egészséges, őszinte barátságokat hívjunk életre.
(Forrás: How to Escape Loneliness: 10 Ways to Connect With Others, angolból fordította: Harrach Orsolya)
