Az ősi kultúrák szinte mindegyike figyelte a csillagos eget, a Hold, a Nap látszólagos járását, és e megfigyelések alapján alkották meg naptáraikat, tartották szent ünnepeiket, áldoztak, vetettek-arattak, háborúztak, böjtöltek, vándoroltak. A régi időkben a csillagászat és az asztrológia még nem vált el egymástól, mint ahogy az ember sem a természettől, a megfigyelő sem a megfigyelttől.

Az ókori Babilonban minden nagyobb városban volt csillagvizsgáló, és a királyi asztrológusoknak rendszeresen kellett jelentést készíteniük a főbb égi mozgásokról. A 6 ezer éves asszír-babiloni-káldeus népek asztrológiai tudását az egyiptomiak örökölték meg. Náluk, ahogy elődeiknél is, az asztrológiával csak a beavatott, papi réteg foglalkozhatott, hiszen az asztrológiát isteni, megszentelt tudománynak tartották. A papok rendjét több fokozatba osztották, a 4 fő besorolás közül a bölcsekhez tartoztak az asztrológusok, horoszkóp-, naptárkészítők és jelfejtők is.

Az egyiptomi kultúrában Hermész Triszmegisztosz személye, legendája különösen kiemelkedő. Ő volt az a híres beavatott, akit több helyen Thottal (az írás és a tudományok egyiptomi istene, istenek írnoka), vagy a későbbi görög mitológiában Hermész/Merkúrral azonosítanak, s akinek smaragdtábláin rögzített tanításait nemcsak az asztrológia, hanem más analógiás tanok, az alkímia, a kabbala és a mágia is alap kiindulópontnak, örök igazságnak tartja.

A Jézus születéséről szóló híres bibliai történetben is a csillagokból olvasták ki a születés idejét és helyét a Napkelet bölcsei, ősi csillagtudás vezette őket Betlehembe.

Híres jósok, asztrológusok

A római császárok korában az asztrológia az általános műveltség része lett. Számos uralkodó (Julius Caesar, Constantinus, Vespasianus, Titus) rendelkezett asztrológiai tudással, legtöbbjük tisztában volt sorsával és halála lehetséges körülményeivel. A keresztény középkorban szintén sok híve volt még az asztrológiának, beleértve a pápákat (pl. II. Szilveszter, XIX. János) is, akik közül nem egynek volt udvari asztrológusa. A kor ismert alakja, Aquinói Szent Tamás a híres keresztény filozófus misztikus is komoly tanulmányokat írt a csillagokról, többek közt azok sorsformáló erejéről.

Az egyik leghíresebb reneszánsz asztrológus minden bizonnyal Nostradamus volt, aki IX. Károly francia király udvari orvosa, valamint csillagász-asztrológus volt. Próféciák című, versbe szedett művének jóslatai közül sok még életében beteljesedett, ezért mentette meg az eretnekeknek járó haláltól és fogadta tanácsadójának, pártfogoltjának a király.

Mátyás király híres asztrológusát Királyhegyi Müller Jánosnak, elterjedt nevén Regiomontanusnak hívták, aki tudós püspök és egyetemi tanár volt az akkori Bajorországban. Amellett, hogy híres történelmi eseményeket jósolt meg előre, Mátyás király ismeretlen, gyógyíthatatlannak vélt betegségét is sikeresen diagnosztizálta, majd kezelte. Mátyás király ezek után nevezte őt ki udvari asztrológusának.

A magyar népi kultúrában is számos nyoma van a csillagismeretnek, a csillagok tiszteletének. Molnár V. Józseftől idézve: „A pásztor ismerte a legteljesebben az emberre »bízott« világot,… A szüntelenül körbeforgó égitestek, a csillagok, a csillagképek és a bolygók ismerősnek tekintették, föltárták előtte titkukat. Megfigyelés, nemzedékről-nemzedékre öröklődő csillagismeret, mondák, legendák, mesék csillagmítosza, elragadás, révület, látás adta tele-tudásukat.”

Asztrológia – ma

Míg a régi korokban főként mundán (világi) asztrológiával foglalkoztak a csillagjósok, addig ma elsősorban a személyi horoszkópok elemzése a gyakoribb.

Az asztrológia elsősorban önismereti eszköz, önmagunk felfedezésében és ezáltal világunk tudatosabb megélésében segít. Ebben a megközelítésben az előrejelzések is az egyre árnyaltabb, magasabb szintű önmegfigyelés lehetőségét biztosítják. Nagyon leegyszerűsítve: minél inkább ráhangolódunk tudatunk fókuszával egy adott esemény bekövetkezésére, annál inkább csökken a megvalósulási esély, valamint a negatív kimenetelű dolgoknál a fájdalom, veszteségérzés intenzitása.

Másrészről az is figyelemre méltó trend a jóléti társadalmakban, hogy az embereket egyre inkább foglalkoztatják a lélek, az individualizáció, az egyéni kibontakozás, önmegvalósítás kérdései. Ezzel párhuzamosan figyelhető meg az is, hogy azok a kapaszkodók, életvezetési elvek, melyek a korábbi generációk számára adottak voltak – családi, lakóhelyi, szakmai közösségek, vallási gyakorlatok, szakrális évközi ünnepek, népszokások, rítusok, beavatások – eltűnőben vannak, ugyanakkor az anyagelvűség, a külsőségek hitvilága nem képes pótolni a tátongó űrt. Sokan bőrükön tapasztalják, hogy az anyagi javak felhalmozása nem törvényszerűen biztosítja a boldogság életérzését – de akkor mégis mi?

Út bensőnk megértéséhez

Nem véletlenül egyre népszerűbbek napjainkban a különböző spirituális irányzatok, mint pl. a jóga, a buddhizmus is, hiszen mindegyik ilyen rendszer befelé vezet, és a gyakorlatok útján biztosított előrehaladás során, a világtól függetlenül, de nem feltétlenül attól elvonulva ad választ (lét)kérdéseinkre.

Az asztrológia térnyerése és köztudatba emelkedése sem nevezhető véletlennek. Természetesen érdemes megkülönböztetni a magazin- vagy bulvárasztrológiát az asztrológiától, mint szellemi úttól. Az utóbbi igen komoly, évezredekben mérhető tapasztalatokkal rendelkező titkos tudás. Azért titkos, mert a szimbólumok nyelvén beszél, így megérteni csak azok tudják, akik otthonosan mozognak a szimbólumok, jelképek világában. Ez a tudás bizonyos szint fölött intellektuálisan nem elsajátítható. Az asztrológia végső soron önismereti eszköz, az önátalakítás tudománya, életvezetési elvek kialakításának szakrális forrása. Ehhez mérten érdemes tanulmányozni és kérdezni. Még ma is.

Mátrai Judit
asztrológia
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről