Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Ó, egy kis álmodozás…

Az álmodozás jót tesz az agyunknak, és valójában lendületet ad a működésének. Álmodozás közben ugyanis nagyobb kapacitás szabadul fel a feladatok hatékonyabb feldolgozására. A kalandozó elme kifejezett gondolkodásbeli előnyöket hozhat, a spontán gondolatok és asszociációk a kutatók szerint pozitív, szimultán hatást gyakorolnak a feladatok teljesítésére.

Ó, egy kis álmodozás...Proceedings of the National Academy of Sciences szaklapban közzétett tanulmány szerint a kalandozó elme kifejezett gondolkodásbeli előnyöket hozhat. A Bar-Ilan Egyetem kutatói kimutatták, hogy egy külső, gyenge elektromos árammal adott inger szó szerint megváltoztathatja a gondolkodásunk módját, ami mérhető fellendülést vált ki az álmodozás, vagyis a spontán, önvezérelt gondolatok és asszociációk előfordulásának gyakoriságában. A kutatók szerint ez az állapot pozitív, szimultán hatást gyakorol a feladatok teljesítésére.

„Az utóbbi 15-20 évben a kutatók kimutatták, hogy a specifikus feladatokhoz kapcsolódó lokalizált idegi aktivitástól eltérően az elme elkalandozása egy hatalmas kiterjedésű alaphálózat aktiválódását váltja ki, amely számos agyi területet érint” – magyarázta Moshe Bar professzor, az egyetem Gonda (Goldschmied) Multidiszciplináris Agykutatási Központjának munkatársa. „Ez az agyi kereszthatás játszhat szerepet az olyan viselkedési kimenetelekben, mint a kreativitás és a hangulat, és ez járulhat hozzá ahhoz a képességhez, hogy sikeresen fenntartsuk az összpontosítást a feladatra, miközben az elménk szabadon elkalandozik.”

Bar úgy véli, hogy ez a meglepő eredmény az egyetlen agyi területen belül bekövetkező konvergenciából ered a végrehajtó funkció „gondolatszabályozó” mechanizmusai és a spontán álmodozás „gondolat-felszabadító” tevékenysége között.

Bár általában azt feltételezik, hogy az emberek véges kognitív kapacitással rendelkeznek az odafigyelésre, a kutatók szerint a mostani kutatás arra utal, hogy a valóságban ez bonyolultabb lehet.

„Érdekes módon míg a kutatásban használt külső ingerlés fokozta az álmodozás előfordulását ahelyett, hogy csökkentette volna az alanyok feladatmegoldó képességét, és a feladatmegoldás teljesítményének kismértékű javulását okozta” – mondta Bar. „A külső inger valójában növelte az alanyok kognitív kapacitását.”