Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Az autista nem beteg, hanem túlérzékeny

Az autistákkal kapcsolatban sokak fejében az a sztereotípia él, miszerint ezek az emberek képtelenek a társas érintkezésre, és nehezükre esik alkalmazkodni az őket körülvevő világhoz. Egyre több vizsgálat hívja fel ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az autisták valójában hiperfunkcionálisak, és rendkívüli módon érzékenyek mindenre, ami körülöttük van.

Az autista nem beteg, hanem túlérzékenyA Swiss Federal Institute of Technology kutatói patkányokon végzett kísérletek során mutatták ki, hogy az autisták agya sokkal érzékenyebb az átlagnál, ezért – hasonlóan például az orchideákhoz – ők is csak megfelelő, gondos odafigyelés mellett képesek fejlődni és kibontakozni.

Még 2007-ben három kutató, Kamila Markam, Henry Markam és Tania Rinaldi kidolgozták az autizmus elméletét (Intense World Theory), melyben azt fejtették ki, hogy az autizmus a túltelített agy következménye, és emiatt az autisták annyira intenzíven tapasztalják meg a körülöttük levő világot, hogy az már valósággal fájdalmas a számukra. Valójában tehát valamennyi tünet, amit az autisták produkálnak arra irányul, hogy valamilyen stratégiát alakítsanak ki magukban ezeknek az intenzív ingereknek a feldolgozására. Mintha egy buborékot növesztenének maguk köré, hogy ne sérüljenek meg.

A mostani kísérlet során a szakemberek három részre osztották a patkányokat, melyeknek egy részét VPA-val kezelték, ezért az autizmushoz hasonló tüneteket mutattak. Egy részüket hagyományos ketrecbe zárták, másik részüket egy kiszámíthatatlan, ingergazdag ketrecbe, harmadik részüket pedig egy kiszámítható, ingergazdag ketrecbe. Utóbbi kettőbe mókuskereket, játékokat és búvóhelyet is raktak, viszont az egyikben folyton átrendezték a terepet, a másikban pedig mindig ugyanúgy helyezték el a tárgyakat.

Az eredmények azt mutatták, hogy az VPA-val kezelt rágcsálók jóval érzékenyebbek voltak a környezetükre, mint a kontrollcsoport tagjai, így közülük csak azok nem kezdtek el szorongani és félni, amelyeknek a környezete állandó volt, és nem változtatták meg folyton a tárgyak helyét.

A szakemberek elmondták, hogy az autista személyek esetében ugyanígy szorongást vált ki a változás, ezért esetükben nagyon fontos az állandóság, mert ezzel enyhíthetők a tüneteik. Fontos lenne, hogy ezzel az autisták környezete is tisztában legyen, és mindenben támogassák ezeket az embereket, akiknek mindennél fontosabb az állandó, megnyugtató környezet.

A tanulmány a Frontiers in Neuroscience című lapban jelent meg.