Azok a gyerekek, akik akár csak rövid ideig kiközösítve érzik magukat, kevésbé aktívak. Egy új tanulmány azt mutatja, hogy a többiek által mellőzött gyerekek nagyobb valószínűséggel választanak passzív elfoglaltságokat. Egy amerikai egyetem kutatói arról számoltak be, hogy eredményeik alapján az egy online számítógépes játék során kiközösített gyerekek később 41 százalékkal több időt töltöttek ülő elfoglaltsággal, mint fizikai aktivitással abban a tornateremben, ahol a kísérlet szerint olyan tevékenységet választhattak, amit akartak.

Egy a közelmúltban készített felmérés szerint azok a gyerekek, akik óvodás korukra agresszív, kihívó vagy rendkívül lobbanékony viselkedést mutatnak, általában már születésük óta viharos viszonyban vannak szüleikkel. A kutatók több mint 260 anyát és gyermekeiket kísérték figyelemmel a kicsik születésétől kezdve nagyjából négy éves korukig. Felmérték az újszülöttek vérmérsékletét, továbbá azt, hogy az első hetek, illetve az első hat hónap során miként bántak velük a szüleik.

A hathónapos babák emlékezete még erősen korlátozott az őket körülvevő világgal kapcsolatban. Ha eldugnak előlük több tárgyat is, csak egyet tudnak majd valamilyen részletességgel felidézni. A kutatók korábban azt hitték, hogy a két évnél fiatalabb gyerekek nem értik meg, ha egy tárgy kikerül a látókörükből, attól az még nem szűnik meg létezni. A 80-as évek közepén azonban újfajta módszereket vetettek be, melyekből kiderült, a babák tisztában vannak azzal, hogy a tárgyak nem tűnnek el.

A kanadai Brit Columbia Egyetem kutatói fedezték fel egy alapos, hosszú távú vizsgálat során, hogy az a stressz, amit a szülőnek kell elviselnie a gyerek csecsemő, illetve kisgyermekkora idején, beíródik a gyermek génjeibe. A hatás egészen a gyerek kamaszkoráig tart, de akár egész életén át is éreztetheti hatását a génkifejeződéseken* keresztül.

A rút kiskacsa története szinte mindannyiunkban erős érzéseket kelt, mert a mese nyelvén fogalmaz meg olyan alapvető emberi élményeket, mint a kitaszítottság, az üldözöttség, a magányosság érzése, vagy annak a tudata, hogy valaki egészen más, és ez elválasztja őt a többiektől.

Gyerekkoromban csak apró történések, mindennapi rutinok voltak – zoknistoppolás, ágyazás, fülmosás. Mai szemmel már azt is átlátom, mi mindent kaptam ezek által egy életre szólóan édesanyámtól.

A gyerekkorom valószínűleg nagyjából ugyanolyan volt, mint sok más fiatal lányé, aki az 50-es, 60-as években nőtt fel. Apu dolgozott, Anyu otthon volt velünk. Elborította a házimunkák sokasága és közben születésnapokat szervezett számunkra, felejthetetlenné tette a nyári vakációt és minden gondunkra talált megoldást. Íme, néhány dolog, amit tőle tanultam: