A szülők stressze beíródik a gyerekbe
A kanadai Brit Columbia Egyetem kutatói fedezték fel egy alapos, hosszú távú vizsgálat során, hogy az a stressz, amit a szülőnek kell elviselnie a gyerek csecsemő, illetve kisgyermekkora idején, beíródik a gyermek génjeibe. A hatás egészen a gyerek kamaszkoráig tart, de akár egész életén át is éreztetheti hatását a génkifejeződéseken* keresztül.
*Többlépcsős folyamat, eredményeként a DNS egy adott génjében kódolt információ működőképes fehérje formájában jelenik meg. A társadalmi és fizikai környezet hatása ilyen módon érezteti hatását a génekben. Ezzel foglalkozik az epigenetika.
Több mint 100 serdülőtől gyűjtöttek be a kutatók – orvosgenetikusok – hámsejt-mintát, amelyekből vizsgálták a DNS metilációs mintázatát. Összehasonlították ugyanezeknek a vizsgált személyeknek az 1990-1991-ben begyűjtött adataival, amikor az illetők még csecsemők, illetve kisgyermekek voltak. A szüleik nyilatkoztak a stressz-szintjükről a gyerek születése után, csecsemő, illetve kisgyermekkora alatti időkben: éreztek-e depressziót, haragot a családon belül, stresszt a gyermekneveléssel kapcsolatban, voltak-e anyagi gondjaik.
Ahol az anya nagyfokú stresszről számolt be gyermeke első életévében, ott a serdülő DNS-ének 139 helyén történt metiláció (metilcsoport kapcsolódott a DNS-hez az adott helyeken). Az apa stressze a gyermekre később vált meghatározóvá, kisgyermekkorban (három és féléves kortól négy és féléves korig). Az apa erős stresszére a kamaszok 31 helyen reagáltak metilációval, fedezték fel a kanadai kutatók.
„Tudomásunk szerint, ez az első kutatás, amely gondosan összegyűjtött longitudinális (hosszú távú) adatok alapján bemutatja, hogy a szülők nehéz helyzete a gyermek első éveiben észrevehető változásokat okoz a gyermek ´epigenomjában´ – több, mint egy évtizeddel később” – jelentette ki Michael S. Kobor molekuláris genetikus. „Szó szerint illusztrálja azt a mechanizmust, amivel a tapasztalat beíródik a bőrünk alá, hogy hosszú időn át velünk maradjon.”
A kutatás arra is rávilágított, hogy míg az apára ható stressz a leánygyermeket érintette erősebben DNS-metilációval, az anya stressz-szintje mindkét nemű gyermek esetében éreztette hatását.
Általában véve, egyetlen olyan sem volt azok között a gének között, amelyek metilációs szintje kötődött a stresszhez, amelynek a viselkedéshez lett volna köze, mondják a kutatók. Ellenben találtak olyan géneket, amelyeknek a DNS több helyén megváltozott a metilációs szintjük. Az egyik az inzulintermeléshez köthető, három másik valószínűleg az agy fejlődéséhez.
„Ezek az eredmények segítenek megmagyarázni, miért olyan erős előrejelzője a gyermek egészségének – és a majdani felnőtt egész életen át tartó egészségének – a társadalmi-gazdasági státus” – állapítja meg Thomas Boyce professzor, az egyetem Korai Tanulási Partnerség kutatóközpont vezetője.
A tanulmány a Child Development folyóiratban jelent meg.
(Forrás: Független.hu)
