Az Egyesült Államokban ma több mint 70 millió ember – a lakosság egynegyede – szenved cukorbetegségben. Az utóbbi ötven évben 700%-kal nőtt a diabéteszes megbetegedések aránya, holott ez a kór az egyik legkönnyebben megelőzhető krónikus betegség.

Az 1-es típusú cukorbetegség inzulinfüggő, gyakran fiatalkori diabétesznek is hívják. A 2-es típusú a gyakoribb – a megbetegedések 90-95%-a –, amely nincs összefüggésben az inzulinszinttel. A diabétesz vércukorméréssel mutatható ki: ha a vércukor szintje 125 mg/dl fölött van, előrehaladott, ha 110 és 125 között, akkor kialakulóban lévő diabéteszről van szó.

A hagyományos kezelés hátulütői

Nem a magas vércukorszint a probléma, ez valójában csak tünet, amely figyelmeztet a szervezet egyensúlyi állapotának romlására. A valódi ok az inzulinrezisztencia, és a vércukorszint kiegyenlítésére alkalmas leptin nevű hormon által adott hibás jelzés. Mindezek a problémák a sejtközi, illetve az inzulin és a leptin receptorok közötti hibás kommunikációra vezethetők vissza.

A vércukorszint emelkedésének következtében az inzulin is felszabadul, hogy elraktározza a többlet energiát. Ennek egy kis hányadát keményítőként (glikogénként) tárolja el a szervezet, a nagyobb részét azonban zsírként. Vagyis az inzulin elsődleges szerepe nem a cukorszint csökkentése, hanem a plusz energia elraktározása szűkösebb időkre. A vércukorszint csökkenése csupán mellékhatás a tárolási folyamatban.

A vércukorszint csökkentését célzó kezelések növelik az inzulinszintet, tehát többet ártanak, mint használnak, mivel tovább mélyítik a sejtek közötti hibás kommunikációt. Az inzulin adagolása azért ront a helyzeten, mert rosszabbá teszi az inzulin- és leptinrezisztenciát. Az inzulinterápiát ajánló orvosok tehát sok esetben idő előtti halálra ítélik a más típusú terápiát igénylő pácienseket.

A cukorbetegség és „társai”

A 2-es típusú diabétesz általánosságban is növeli a szívbajok kockázatát, de a nem cukorbetegekhez képest átlagosan 15 évvel korábban jelentkeznek olyan problémák, mint például a szívroham, az agyvérzés és egyéb szív- és érrendszeri betegségek. Amellett, hogy a diabétesz elleni gyógyszerek mellékhatásai halálosak is lehetnek, a cukorbetegség ráadásul további egészségügyi problémákhoz is vezethet:

• Szívproblémák és agyvérzés: a cukorbetegek körében 2-4-szer magasabb a szívproblémák következtében történő elhalálozás és a szélütés aránya.
• Magas vérnyomás: a cukorbetegek 75%-ának magas a vérnyomása (130-180 Hgmm vagy magasabb).
• Vakság: a 20 és 74 év közötti felnőtt lakosság körében a látás elvesztésének vezető oka a diabétesz.
• Veseproblémák: a veseelégtelenségek fő oka a cukorbaj. (Az USA-ban és Puerto Ricóban 2005-ben több mint 45 700 ember szenvedett súlyos vesebajban és 178 700 részesült dialízisben.)
• Idegrendszeri bajok: a diabéteszesek 60-70%-a szenved enyhe vagy súlyosabb idegrendszeri zavarokban, ilyen például a lábak vagy kezek csökkent érzékelése vagy fájdalmai, renyhe emésztés, kéztőalagút-szindróma vagy merevedési zavarok.
• Amputációk: az USA-ban 2004-ben 71 000 lábamputációra került sor diabétesszel összefüggésben.
• Fogproblémák: a cukorbetegek körülbelül egyharmada küzd különböző fog- és szájüregi problémákkal is.
• Terhességi komplikációk: a fogantatást megelőzően, illetve az első trimeszterben rosszul kezelt 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők 5-10%-a komolyabb születési rendellenességekre számíthat, illetve a terhességek 15-20%-a spontán vetéléssel végződik.

Mit kellene tennünk a cukorbaj elkerülésére?

A 2-es típusú cukorbetegségek szinte 100%-át lehetne megfelelően kezelni. Ez azt jelenti, hogy a helyes életvitellel egyaránt megszűnhetnek a cukorbaj tünetei és a fenti problémák kialakulásának magas kockázata, ráadásul mindez gyógyszeres kezelés nélkül.
Mit kellene tenni? Dr. Mercola szerint fontos lenne:

• A rendszeres mozgás. A testgyakorlás, torna, sport rendszeresítése kiemelkedően fontos tényező, az egyik leghatékonyabb módja az inzulin- és leptinrezisztencia megfékezésének. Enélkül szinte lehetetlen megfelelően kontrollálni a diabéteszt. Habár napi 1-2 óra mozgás szükséges ahhoz, hogy megfelelően karbantartsuk a vércukorszintet, ez senki kedvét ne vegye el. Aktuális fizikai állapotunkból kiindulva kezdjünk hozzá a rendszeres mozgáshoz, és fokozatosan emeljük a mozgással töltött idő mennyiségét vagy a gyakorlatok nehézségét.
• A szénhidrátok és cukrok kerülendők! Az utóbbi ötven évben egyre többen követték azt hagyományos orvosi, illetve táplálkozástudományi nézetet, miszerint a komplex szénhidrátokra épülő, alacsony zsírtartalmú étrend a legegészségesebb. Ehelyett az igencsak vitatható elképzelés helyett célszerű azokat az élelmiszereket elhagyni, amelyekre a szervezetünk inzulintermeléssel reagál. Vagyis kerülendő a gabona- és cukorfélék minden fajtája: a kenyér- és tésztafélék, a gabonakészítmények, még a teljes értékű organikus gabonafajták is, továbbá a rizs, a krumpli és a kukorica. Amíg a vércukorszint be nem áll, addig érdemes kiiktatni az étrendünkből a gyümölcsöket is.
• Étkezzünk a táplálkozási típusunk szerint. Mindannyian egy meghatározott táplálkozási típusba tartozunk, érdemes ennek megfelelően étkezni, hogy a szervezetünk a számára szükséges arányokban kapja a fehérjét, a szénhidrátokat és zsírokat.
• Az inzulinszint mérése éhgyomorra. Minél magasabb az étkezés előtt mért vércukorszint, annál gyengébb az inzulinreceptorok érzékenysége. Ideális a 2-4 közötti érték.
• A D-vitamin-szint optimalizálása. Érdekes módon a megfelelő D-vitamin-szint beállítása nemcsak a 2-es típusú diabéteszre van jó hatással, hanem valószínűleg nagyban csökkenti az 1-es típusú diabétesz kialakulásának esélyét is. Várandós nők számára is hasznos a D-vitaminszint egyensúlya, mert ezáltal megelőzhetők a születendő gyermeknél kialakuló autoimmun betegségek és az autizmus. Ugyanezen okból fontos, hogy életük első néhány évében a gyermekek is hozzájussanak a megfelelő mennyiségű D-vitaminhoz.

Ideális esetben ezt ésszerű mértékű napozással érhetjük el, amit érdemes egész évben folyamatosan beiktatni a napirendbe. A szervezetünk biztonságos napozás segítségével 20 000 egységnyi D-vitamint képes előállítani.

Ezek hiányában azonban érdemes D₃-vitaminkészítményt szedni, de ebben az esetben ügyeljünk arra, hogy laboratóriumi körülmények között, rendszeresen ellenőriztessük a D-vitamin-szintet, nehogy túl magasra szökjön. A 60-80 ng/ml-es érték éppen elég ahhoz, hogy a vércukorszintet megfelelően szabályozza.

(A szerkesztő megjegyzése: dr. Mercola elismert orvos, tanácsait érdemes megfogadni. Arra azonban felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy orvossal való megbeszélés nélkül ne hagyják abba gyógyszerük szedését.)

(Forrás: Mercola.com, Is Insulin Condemning You a Premature Death?, angolból fordította: Kolontár Elvira)