A deszenzibilizáló és az alkati kezelés
A pollenallergia kezelésének harmadik alappillére a deszenzibilizáló, vagyis a túlérzékenységet mérséklő kezelés. Ez a hagyományos orvoslásban is létező kezelési mód, de ott injekcióban adják be a bőr alá a standardizált pollenkivonat egyre növekvő koncentrációjú adagját.
Tünetmentes időszakban kezdik a kezelést, és heteken, hónapokon át folytatják. A várt eredmény, hogy a következő szezonban enyhébbek legyenek az allergiás tünetek.
A homeopátiás deszenzibilizáló kezelés kíméletesebb formában zajlik. Az ismert allergénekből elkészített homeopátiás készítmények közül a magas hígításokat javasoljuk, tünetmentes időszakban kezdve, a heti adagolástól egészen a napi adagolásig gyakorítva, ha a személyre szabott terápia szabályait követve a páciens állapota azt kívánja.
Potenciált allergének
Potenciált allergének készülnek többek között a parlagfűből (Ambrosia), az ürömből (Artemisia vulgaris), a pázsitfű- és gabonafélékből (Pollen), az aranyvesszőből (Solidago), az akácból (Robinia), lóromból, vadsóskából (Rumex).
A krónikus betegségként számon tartott pollenallergia tüneteinek tartós javulása, a gyógyulás elérése a negyedik pillérként szereplő alkati szerek alkalmazásával, az alkati kezelés segítségével várható. Ezt a terápiát hónapokkal a szezon előtt érdemes elkezdeni.
Alkati szer – csak orvos segítségével
Az alkati szerek kiválasztásához, meghatározásához a tünetek objektív értékelésének céljából mindenképpen orvos segítségét kell kérni. Az alkati szer meghatározásával válik teljességgel személyre szabottá a kezelés. A beteg mentális, emocionális (szellemi-lelki), fizikai (testi) és általános tüneteinek összessége alapján kirajzolódik egy kép. Ez határozza meg azt a homeopátiás szert, amelynek szedésével a betegség képében megjelenő diszharmóniát a szervezetben újra harmónia váltja fel. Míg az akut tünetek kezelésénél közepes hígítású gyógyszereket említettünk, az alkati kezelés során az alkalmazandó hígítás meghatározása szintén orvosi feladat.
Általánosságban igaz az, hogy magas potenciában, heti vagy havi gyakorisággal javasolhatják a gyógyszereket, és végtelen leegyszerűsítéssel ugyan, de az is elmondható, hogy a beteg tengernyi tünetét súlyozva, kialakítva a tünetek hierarchiáját, végső soron a választásban a jellegzetesen allergiás tünetek mellett döntő szerepe lesz a betegséget kísérő lelki tüneteknek.
Mindenki ismer „”rossz természetű„, gyomorbajos”, „kesergő”, „aggodalmaskodó”, „túlérzékeny”, „ideges”, „szorongó” típusú embereket. Nem szükséges pszichológusnak vagy pszichiáternek lenni ahhoz, hogy felismerjük saját vagy embertársaink gyöngéit, sebezhető pontjait, az allergiás hajlamhoz hasonlóan öröklött lelki hajlandóságait és a provokáló tényezőket. És azt, hogy amikor a környezetből fizikai vagy érzelmi stressz éri őket, az alaptermészetüknek, alkatuknak megfelelően reagálnak. Vagyis mindenki a lelki felépítésének, belső alkatának megfelelően nyilvánul meg.
