Amikor felmerül a kérdés, adjunk-e már valami plusz táplálékot a babának, fontos, hogy átgondoljuk a „menetrendet”: mikor, mit, mennyit és miért kapjon a baba?

A WHO ajánlása szerint az első félévben kizárólag anyatejes táplálás a javallott, nem véletlenül. Bizonyított tény, hogy egy 6 hónaposnál fiatalabb csecsemő emésztőrendszere nem áll készen más táplálék megemésztésére, gyakoribbak az allergiás állapotok. A helytelen információáramlás következtében sajnos még az egészségügyi dolgozók közül is sokan az elavult adatokra hagyatkoznak, és buzdítják a szülőket a 4 hónapos csecsemő hozzátáplálására. Indoknak fel szokták hozni a túl kicsi vagy túl nagy súlyt, a még nem átaludt éjszakákat és az anyatej kevés vastartalmát. Az anyatejben valóban kevesebb a vas, mint pl. a tápszerben, viszont sokkal jobban felszívódik! Az átaludt éjszaka nem az elfogyasztott mennyiségen, kalórián múlik, hiszen a 4-6 hónapos korban a fejlődés egyéb elemei miatt igen gyakoriak a zaklatott éjszakák, de ezeknek nincs közük az éhséghez. A szeparációs szorongás kezdete, a mozgásfejlődés újabb szakaszai és a fogzás okozhat nehéz éjszakákat. Ilyenkor gyakoribbak a baba többszöri szopizási kísérletei is, ám ez szintén nem azt jelenti, hogy éhes maradt, hanem szeretne élni az anyatej és összebújás pszichés táplálékával. A testsúlyhoz kötött ajánlásoknak sincs alapjuk.

Miért és mikor?

Egyszer, valahol 6 és 8 hónapos kor között észrevesszük, hogy a babánk igen élénken érdeklődik az általunk elfogyasztott étel iránt (ez nem összetévesztendő azzal az érdeklődéssel, amit kb. 4 hónapos korban mutatnak, mert ilyenkor szeretnének részt venni a közös étkezéseknél, figyelnek, tanulnak: ki mit csinál, de még nagy valószínűséggel nem állnak készen), és egyéb jelek is mutatkoznak arra, hogy elkezdhető a kóstolgatás. Pl. segítség nélkül is tud ülni, képes felcsippenteni, megfogni apróbb tárgyakat is, már nem működik a reflex, minek következtében automatikusan kilöki nyelvével a szilárd ételt a szájából, akar és tud rágni. Ilyenkor már érdemes megpróbálkozni az új falattal. Természetesen fontos a fokozatosság, és figyeljük az esetleges allergiás reakciókat, ezért nem érdemes 1-2 héten belül váltogatni az ételeket. A babáknak az egész első évben a fő táplálék az anyatej (annak hiányában más anya teje vagy tápszer). Nem várnak komplett ötfogásos vacsorát, és nem lételemük a változatosság sem.

Az, hogy szoptatás előtt vagy után kínáljuk, annak függvénye, hogyan tervezzük a szoptatást a továbbiakban. Ha innentől kezdve szeretnénk leszoktatni a szopizásról a babát, akkor már szopi előtt kínáljuk, ha nem cél szoptatás kiváltása és még tervezzük a szoptatást esetleg hosszabb távon is, jobb, ha szopi után kanalazunk. Az első félév után is megmarad az anyatej védő és tápláló funkciója, éhen és tápanyag nélkül nem marad a baba, a tej szemernyit sem veszít az értékéből. Miért is veszítene, hiszen összetétele és mennyisége folyamatosan igazodik a baba igényeihez. (Kutatás igazolta, hogy az anyatej immunanyag tartalma megnő a gyermek kétéves kora körül. Tehát bármeddig is szoptasson az anya, a védettség és tápláló erő, a pszichés igény kielégítéséről nem is beszélve, folyamatos. Nincs túl híg, elvizesedő, tápanyagmentes anyatej!) Tehát, ha szopi előtt eszik-iszik a baba, kevesebb hely marad a pocakban, kevesebb tejet fog kiszívni, így csökken a tej mennyisége is. Az új ízekre nyitott baba szoptatás után is vígan elfogadja a másik táplálékot, még ha csak kis mennyiségben is. Sokáig elég a napi egyszeri plusz evés, a baba jelezni fogja, ha növelhető a mennyiség. Ha nem cél tehát az elválasztás, a tejtermelés fennmaradása szempontjából felesleges a túl korai és túl nagy mennyiségben történő hozzátáplálás.

Akkor sem kell megijedni, ha babánk már 7-8 hónapos és még mindig kitolja a szájából az ételt, még nem érett meg a hozzátápláláshoz. Ne tukmáljuk, ne erőszakoskodjunk, rögzülhet benne a negatív élmény, mely kihathat nagyobb korára is. Legyen lehetősége a kóstolásra, kínáljuk, de ha nem kéri, fogadjuk el, és később próbálkozzunk újra.

Optimális esetben a mellétáplálás „megengedője” a természetes elválasztódásnak, mely 15 hó és 4 év között történik meg. Ettől függetlenül 1 éves kor felett persze egyre több és változatosabb szilárd ételt fogyaszt a gyerek, egyre inkább azt eszi, amit a család többi tagja, de betegség, elesés, fájdalom, nyűgösség, egyéb lelki vihar esetén bizony még igényli a szoptatást, és ez így van rendjén, nincs benne hiba és elrontás. Az igaz, hogy az emésztőrendszer már fejlett annyira, hogy étel szempontjából egyre ügyesebben tud emészteni, de a pszichés oldal még segítségre szorul, és az érzelmi éhséget még szabad cicivel csillapítani! Minden gyermek kinövi ezt az igényt, mindenféle beavatkozás nélkül is.

Ha mégis az elválasztás mellett döntünk, tegyük azt fokozatosan és szeretettel. Az adagok emelésével kb. egy éves korra a baba elválasztható, de a pszichés, érzelmi éhségre oda kell figyelni továbbra is, és biztosítani kell a testkontaktust, az odafigyelést!

Mit adjunk?

Az egyes életszakaszokban milyen ételeket adhatunk, mi az, ami javasolt:

• 6 hónaposan alma, őszibarack, meggy, burgonya, sárgarépa, sütőtök, cékla, gesztenye, gabonapelyhek (rizs, búza, zab, kukorica)
• 7 hónaposan banán, körte, cukkini, saláta, brokkoli, fehérrépa, zeller, spárga, tök, uborka, zöldborsó héj nélkül, csirke, pulyka, egy kávéskanál étolaj/1 dl főzelék
• 8-9 hónaposan szilva, ringló, sárgabarack, görögdinnye, sárgadinnye, cseresznye, zöldborsó, karalábé, kelkáposzta, karfiol, csicsóka, hagyma (sütve vagy főzve), marha-, sertéshús, csirkemáj legfeljebb egy alkalommal hetente, árpapehely, rozspehely, bazsalikom, kakukkfű, borsikafű, borsmenta, citromfű, lestyán
• 10-11 hónaposan káposzta, padlizsán, zöldbab, rebarbara, legfeljebb heti egy alkalommal spenót vagy sóska, és ha a családban nem volt allergiás megbetegedés, akkor sajt, natúr joghurt, túró kis mennyiségben
• 12 hónaposan uborka nyersen vagy savanyítva, szójatej, szójatofu, lencse, sárgaborsó, bab, csicseriborsó, paprika, édesvízi és tengeri hal, tehéntej, vaj, tejszín, tejföl, kecsketej, juhtúró és juhsajt, teljes kiőrlésű gabonák, köles, hajdina, méz, tojás, olajos magvak darálva, gyógynövényteák (menta, citromfű, csalán)
• 18 hónaposan kivi, ribizli, szeder, egres, csipkebogyó, áfonya, som, málna, eper, ananász, mangó

Az ételek cukrozására, sózására semmi szükség, jobb, ha, azok valódi, natúr ízét érzi meg a gyermek. Kétéves korig jó, ha nem találkozik a gyermek cukorral, kekszekkel, csipszekkel, szénsavas üdítőkkel, füstölt húsokkal, belsőségekkel, felvágottakkal és semmi olyannal, amiben ízfokozók, tartósítószerek vannak. Ezek tulajdonképpen nekünk sem kedvező ételek, italok, adalékanyagok, de ha elkerülhetetlen, inkább várjunk vele kétéves korig.

Fontos összetevője a táplálkozásnak a közös családi étkezés, a harmonikus, nyugodt körülmények (ne tévézzünk evés közben). Mindenki vegye ki a részét a terítésből, elpakolásból is, és lehetőleg ne csak a gyerekre akarjunk egészséges ételeket erőltetni, együnk mi is olyanokat. Hagyjuk megreformálni a saját étkezésünket, így elkerülhetők a keserves könnyezések, miszerint a baba a miénket akarja enni, de abból nem adhatunk neki. Jó érzés, ha mindenki ugyanazt eszi (itt természetesen nem arra gondolok, hogy apa-anya is almapépet kanalazzon, de kis odafigyeléssel és kreativitással hamar főzhetünk olyan ételeket, amelyek picinek, nagynak egyaránt megfelelnek és egészségesek).

Dobiné Olasz-Papp Nóra
baba-mama kapcsolati tanácsadó
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről