Tápláld a náthát, éheztesd a lázat?
Angol nyelven létezik egy mondás, melynek jelentése nagyjából annyit tesz: „tápláljuk a náthát, éheztessük a lázat”. A szólás eredete bizonytalan, de minden bizonnyal azok közé a népi bölcsességek közé tartozik, melyeknek akár lehet is némi valóságalapja, ám semmiképpen sem szabad szentírásnak venni őket.
A megfázást vírus okozza, mely az orr, a homloküreg és a torok területére is kiterjedhet, és számos kellemetlen tünettel, orrfolyással, köhögéssel, torok-, illetve fejfájással jár együtt. Az orrfolyás az orrmirigyekben megnövekedett váladék, valamint a vérsavó orrba történő beszivárgásának eredménye. Eközben a fehér vérsejtek is utat találnak az orr irányába, aminek következtében megindul a sárgás vagy zöldes váladék az orrüregből. Az orrváladék színének megváltozása nem utal bakteriális fertőzésre, és továbbra sincs szükség antibiotikumra.
Az orrdugulás sem sokkal kellemesebb állapot, ennek hátterében a megduzzadt vénák állnak, melyek az orrban leszűkítik a járatokat, és miközben egyre több váladék próbál távozni kifele, a befelé áramló levegőnek egyre kisebb hely jut. Érdekes módon általában az egyik orrlyukban mindig rosszabb a helyzet, mint a másikban, ráadásul folyton változik a helyzet, hogy éppen melyikben.
Lázas állapotban gyakran nincs étvágyunk, aminek hátterében azok a testünkben felszabadult vegyületek állnak, melyek a fertőzés elleni küzdelem során az agyra is befolyással vannak. Ugyanezek a vegyületek tesznek minket ilyenkor ingerültté vagy éppen letargikussá. De vajon miért akarja a szervezetünk, hogy megfázás idején éhezzünk? Az egyik elmélet szerint egyszerűen nem akar felesleges energiát pazarolni az evésre, amit amúgy a gyógyulásra is fordíthatna, más teória szerint pedig ez egy védekező mechanizmus, amely az immunrendszert segíti a fertőzés elleni küzdelemben. Mindenesetre kísérletek is kimutatták, hogy ha lázas, fertőzött egereket evésre kényszerítettek, azok nagyobb valószínűséggel pusztultak el, mint ha hagyták volna őket csupán akkor enni, amikor akarnak, ám ugyanez egy ártalmatlan megfázás esetében nem volt igaz.
A felnőttek viszonylag ritkán lázasak, ezért megfázás idején többnyire nincs gondjuk az evéssel, a diétát ezért inkább láz idején alkalmazzák. A gyerekek esetében a láz sokkal gyakoribb jelenség, ezért megfázás hatására is sokkal levertebbé válhatnak, és könnyen lehet, hogy ilyenkor sem kívánnak sokat enni.
Összességben tehát az, hogy megfázás idején eszünk-e vagy nem, nem igazán számít, egy-két hét alatt így is, úgy is elmúlik a betegség. Az viszont biztos, hogy ilyenkor az étel semmiképpen sem orvosság, maximum a komfortérzetünkön javít, amire pedig – valljuk be – nagy szükségünk van ebben az állapotunkban.
