Cipő nélkül, avagy a mezítlábas séta előnyei
Lábunkat folyamatosan szorítják a cipők, torzítják a járásunkat. Gyermekkorban kiemelkedően fontos a mezítlábas járkálás, de a felnőttek helyes tartásának kialakításában, lábizomzatának megerősítésében is segít. A lábban több mint kétszázezer idegvégződés van. A mezítlábas járás ellensúlyozza a lúdtalpat, megelőzi a hátfájdalmakat és segíti a vérkeringést.
Daniel Howell amerikai kutató könyvével (The barefoot book) azonos témában blogol. Szerinte a cipők megváltoztatják a láb természetes formáját és módosítják a járást, így az alaptermészetét változtatják meg annak, amit ő „egy 26 csontból, ezen felül inakból, szalagokból, izmokból álló komplex és rugalmas szerkezetnek” definiál.
Egy dél-afrikai kutatócsoport összevetette számos modern népcsoport lábát 2000 éves csontvázakéval. Arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi láb sokkal egészségesebb volt a cipő feltalálása előtt. „Nincsenek még konkrét bizonyítékaink a mezítlábas séta előnyeiről – magyarázza Roberto Rossi ortopéd szakorvos, a Torinói Egyetem docense – még akkor se, ha számos tanulmány bizonyítja, hogy a lábak ilyen jellegű stimulálása segíthet az egyensúly kialakításában és az izomzat fejlesztésében”.
Ha gyerekekről beszélünk, az első években valóban nagyon hasznos a mezítláb járás. Osvaldo Palmacci, a római Bambino Gesú Gyermekkórház ortopédusának szavaival élve „a gyermekek lába a szó szoros értelmében egy kibernetikus szerv, hiszen rendkívül gazdag receptorokban, melyek a világ felfedezését szolgálják számukra… Éppen ezért hasznos lágy, bizonytalan, kissé instabil talajon járni, mint mondjuk egy homokos vízpart, vagy egy rét, hiszen az ilyen környezet ösztönzőleg hat az idegvégződések fejlődésére, valamint segít azt is megtanulni, hogy a begyűjtött információval mit kezdjenek, hogyan értelmezzék azt” – teszi hozzá Palmacci.
A helyes izomfejlődés korrigálhatja a csontok kisebb deformációját. Megfigyelhető, hogy míg korábban merev cipőket adtak a gyerekekre, esetlegesen a láb „kiegyenesítése” érdekében, ma már a puha és laza cipőket részesítik előnyben: „Az anyáknak, akik arra panaszkodnak, hogy gyermekeik eltorzítják cipőiket, mindig azt mondom, hogy ez így helyes – mondja Palmacci –, a kis lábacskáiknak kell betörniük a cipőt, nem pedig fordítva”.
Mi a helyzet a felnőttekkel? Rossi azt mondja, az a fontos, hogy ne essünk túlzásba. A lábunk hozzászokott a cipőkhöz, és ha hirtelen mezítláb töltjük a napot, a nyár végére már megfigyelhető az Achilles-inat érintő gyulladásos megbetegedések számának növekedése. A bőr és az inak megerősítése, illetve edzése érdekében ügyelni kell a fokozatosságra, valamint puha talajon gyakorolni, ahol a láb keményen dolgozik, miközben masszírozó hatás is éri.
Lúdtalpasoknál nagyobb a kockázat: ha sokat sétálnak mezítláb, növelik a térdek túlzott kifelé fordulásának esélyét. Jó hír, hogy egy viszonylag alacsony sarkú cipő viselése újra egyensúlyba hozhatja a testtartást. Általában érdemes előnyben részesíteni a puha lábbeliket, melyeknek a talprésze viszonylag nagy, így a cipő nem szorítja a lábunkat.
(Olaszból fordította: Taliga Nóra)
