A szennyezett levegő még károsabb, ha edzünk
A levegő szennyezettsége rontja a tüdő ereinek működőképességét, ezért komoly légszennyezettség esetén korlátozni kell a fizikai aktivitást – állapította meg az Európai Kardiológiai Társaság legfrissebb jelentése. Ez nagyon fontos közegészségügyi kérdés azok számára, akik szennyezett városi területen élnek, ahol az edzés károsíthatja a tüdőt.
Dr. Jean-Francois Argacha kardiológus (University Hospital Brussel, Belgium) szerint ez akár dekompenzált szívelégtelenséghez is vezethet. Biztonságosabb környezetet teremteni ugyanolyan fontos, mint kontrollálni a hagyományos kockázati tényezőket, például a magas koleszterinszintet.
A levegőszennyezés porból (PM – különböző méretekben) és gázokból tevődik össze (nitrogén-dioxid, ózon stb.). Az első erek, amelyek találkoznak a levegőt szennyező anyaggal, azok a tüdő erei, de ezidáig kevesen tanulmányozták a hatást.
Azért fontosak az ilyen kutatások, mert ha a levegőszennyezés szűkíti a vérereket a tüdőben, ez a hatás – kombinálódva a szennyező anyag hatásával – dekompenzált szívelégtelenséget okozhat.
2009 és 2013 közötti időszakban több mint 16 000 személyt vizsgáltak echokardiográfiás készülékkel, a vizsgálathoz illesztve a levegő átlagos szennyezettségi szintjét a vizsgálat napján és az utóbbi öt, illetve tíz napon.
Egy külön vizsgálat alkalmával tíz egészséges férfi önkéntest szennyezőanyagoknak tettek ki egy kísérleti kamrában, standard feltételek mellett. A tesztalanyok két órán át hígított dízel kipufogógáznak PM2,5-vel (mikroporral), 300 mikrogramm/köbméter koncentrációban voltak kitéve. Majd vizsgálták az expozíció tüdőerekre gyakorolt hatását pihenés közben, illetve szív- és érrendszeri stressz alatt. (Ekkor dobutamint adtak a tesztszemélyeknek, amivel szimulálni lehetett az edzés alatti szívműködést.)
A populáció méretű vizsgálat kimutatta a PM10-nek, a PM2,5-nek és az ózonnak a tüdő keringésére gyakorolt negatív hatását ugyanazon a napon, öt napon át és tíz napon át.
Az egyéni vizsgálatok arra világítottak rá, hogy a dízel kipufogógáz-expozíció nem változtatta meg a tüdő keringését – a környezeti levegővel összehasonlítva – akkor, ha az önkéntesek pihentek, de ha dobutamin hatása alatt voltak, akkor megváltoztatta. Amiből az következik, hogy a szennyezettség károsabb a tüdőre nézve, ha fizikai munkát, edzést végez az illető.
Arra a kérdésre, hogyan minimalizálhatnánk az egészségkockázatot, dr. Argacha azt válaszolta: A lényeg az, hogy korlátozzuk a fizikai tevékenységet erős légszennyezés esetén. De specifikus tanácsokat adni az edzés intenzitására és időtartamára egyelőre, kutatások híján, nem tudunk.
A kipufogógáz-kibocsátást ugyan csökkentik a porrészecske szűrők, de a gumiabroncsok és a fékek kopása is jelentős szennyezési forrás. A maszkviselés hatékonyságát a porrészecskék ellen pedig nem erősítik meg bizonyítékok.
A törvényi szabályozás, amely védené a népességet a levegőszennyezéstől, gyenge – tette hozzá Argacha.
