A sokarcú árnika

Az árnika jóváhagyott és klinikailag dokumentált adatok alapján baleseti sérülések külső kezelésére alkalmas. Ilyenek többek között a vérömlenyek, húzódások, ficamok, zúzódások, égések (beleértve a leégést), vagy reumás izom- és ízületi panaszok. Még pelenkakiütés (helyi bőrirritáció) esetén is hasznos az árnika, ezért egyre több országban termesztik is.

Egyéb alkalmazási területei a nyálkahártya-gyulladás a szájon és a torokban, furunculosis (több gyulladt szőrtüsző) és rovarcsípések okozta gyulladásos folyamatok. A 18. századtól kezdve az árnikát használták például a visszér, visszérgyulladás, felületi sérülések, reuma, köszvény és vetélést megindító szerként (tiltottan). A homeopátia az árnikát gyakran használja kisebb horzsolások esetén.

Arnica montana

Hatóanyagok

Az árnika virágainak fő hatóanyagai a sesquiterpen-származékok, mint például a helenalin-észterek, amelyek a szer keserűségéért is felelősek. A sesquiterpentén-származékok pontos összetétele függ a növény származási helyétől is. A növény egyéb összetevői a flavonoidok és flavonolok, triterpének, illóolaj magas zsírsavtartalommal, poliszacharidok, fahéjsavak, kávésav-származékok és kumarinok.

Javallatok

Sérülések, sebek, bevérzés, vérömleny, zúzódások, ficamok, égések, reuma, izom- és ízületi fájdalom, pelenkakiütés, nyálkahártya-gyulladás, kelések, rovarcsípés, visszérgyulladás.

Adagolás, teakészítés

Árnikához hozzájuthatunk por, folyadék, krém formában, külső alkalmazásra. A legjobb talán az egy rész árnikavirágból és tíz rész 70%-os etanolból (etil-alkohol, borszesz) álló tinktúra. A teaként való alkalmazás nem túl gyakori, főként szájvízként, tízszeres hígításban használják.

A teához 2 g virágot (egy teáskanál megfelel körülbelül 0,5 g-nak) öntsünk fel forró vízzel, és 5-10 perc múlva leszűrjük. A teát nem szabad meginni, csak borogatásra alkalmas. A virág nem használható árnika-allergia esetén.

Fontos! A tea belső használata tilos. Az alkalmazás a „tea” szó ellenére csak borogatásra korlátozódik! Belső használata vetélést okozhat. Az érintkezést nyílt sebekkel és a szemmel kerülni kell.

Mellékhatások

A sérült bőrön történő hosszan tartó használata fehér hólyagos bőrgyulladást és ekcémát okozhat. Kölcsönhatása más szerekkel nem ismert.

(Németből fordította: Koncz László)