Az árpa általában a szemhéj gennyes mirigy-gyulladása. Ellentétben a jégárpával, amely szintén szemhéjfertőzés, az árpa tulajdonképpen a mirigyek akut gyulladása, amit baktériumok okoznak. A gyulladás mindkét formája ártalmatlan, ám bosszantóak, és megfelelő kezelés hiányában mindig visszatérnek. Hogyan kezeljük és hogyan előzhetjük meg őket?

Az árpa okai

Az árpa megjelenésekor fertőzés következtében gennyes váladék halmozódik fel a szemhéjon, ami ugyan fájdalmas lehet, de általában komplikációk nélkül gyógyul. A gyulladást leggyakrabban a staphylococcusok okozzák. Ezek olyan gömbölyű baktériumok, amelyek gyakran megtelepszenek az emberi bőrön és a nyálkahártyákon, például az orrban. Mint tipikus gennykeltő baktériumok, tályogokat okoznak, és fertőzik a bőrsérüléseket, sebeket. Ha az ilyen baktériumok behatolnak a szemhéjak szélén lévő verejték- és a faggyúmirigyekbe, ott heves gyulladást okoznak – árpa képződik.

A baktériumok különböző utakon bejuthatnak a szembe. Elég a mosatlan kéz, vagy ha a gyermekek gyakran piszkos ujjal nyúlnak a szembe. Emellett számos tényező növelheti az árpa kialakulásának kockázatát. A kockázati csoportok közé tartoznak azok, akiknek gyenge az immunrendszere, valamint a cukorbetegek. Ezek a kockázati csoportok ugyanis hajlamosak a bőr staphylococcus-fertőzéseire. (Ajánlatos kizárni a cukorbetegséget, ha valakinél ismételten előfordul árpa.)

Az árpa gyakran pattanásokkal is társul. A kontaktlencsék viselése, vagy kozmetikai kezelés maradványainak szemre jutása is elősegítheti az árpa képződését.

Mi jelzi az árpát?

Az árpát általában hirtelen fellépő gyulladás jellemzi. A felső vagy az alsó szemhéjon a következő tünetek jelentkezhetnek:

• fájdalmas és gennyes duzzanat
• vöröses elszíneződés
• nyomásérzékenység
• feszültség érzése
• viszketés
• néha a kötőhártya duzzanata vagy vörössége

Az árpa esetében a tünetek általában csak az érintett szemre korlátozódnak. Súlyos és ritka esetekben azonban előfordulhat általános rossz közérzet lázzal vagy nyirokcsomó-duzzanattal.

Belső vagy külső?

Attól függően, hogy mely mirigyek gyulladtak a szemhéjon, különbséget tesznek az árpa két formája között:

• Belső árpánál a szemhéj belsejében lévő faggyúmirigyek érintettek. Ilyenkor kötőhártya-gyulladás is felléphet, vagy a szemhéj széle kidomborodhat. A belső árpa gyakrabban fordul elő, mint a külső, de kevésbé felismerhető.
• Külső árpa hatására a külső faggyú- vagy verejtékmirigyek érintettek. Ez a forma könnyebben felismerhető.

Amikor orvoshoz kell menni

Az árpa általában ártalmatlan és szövődmények nélküli. A gyulladás időtartama különböző lehet, néhány nap és egy hét között az árpa önmagától kifakad, a genny kifolyik, és a gyulladás megszűnik.

Néha komplikációk lehetnek: a gyulladás például átterjedhet az egész szemre, vagy szemhéji tályog keletkezhet. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha az érintett összevissza nyomkodja az árpát. Ilyenkor a staphylococcusok még a véráramba is bejuthatnak, és például agyhártyagyulladást okozhatnak. Ezért minden esetben orvoshoz kell menni, ha a gyulladás túlmutat az árpa normális megjelenésén, erősen fáj, vagy ha az árpa nem fakad fel önmagától néhány napon belül.

El a kezekkel a szemtől!

Az árpa rendszerint magától gyógyul, de a gyógyulási folyamatot számos módszerrel támogathatjuk:

• Mivel az árpát baktériumok okozzák, antibiotikumot tartalmazó szemcseppek vagy kenőcsök segíthetnek. Bár ezek receptkötelesek, gyorsítják a gyógyulást, csökkentve a duzzanatot és fertőtlenítik a szemet.
• A receptmentes antiszeptikus szemkenőcsök is gyulladásgátlók.
• A száraz hő – például infralámpával végzett besugárzás – is hatásos lehet. Ajánlott naponta háromszor 10 percig használni.

Ezzel ellentétben az olyan házi szerek, mint a nedves, meleg borogatás nem ajánlottak, még akkor sem, ha gyakran hallunk ilyenekről. A baktériumokat ugyanis nagyobb valószínűséggel áthurcoljuk vele, és ez további fertőzésekhez vezethet.

Ha az árpa önmagában ártalmatlan is, soha ne próbálja meg megnyitni vagy felszúrni, mert ez komoly fertőzésekhez vezethet. Mivel a baktériumok fertőzőek, rendszeresen mossa vagy fertőtlenítse a kezét, ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy a fertőzés átkerül a másik szemre, vagy más emberekre – például egy ajtókilincsen keresztül.

Mi a különbség az árpa és a jégárpa között?

Gyakran az árpát azonosítják az úgynevezett jégárpával, de a szemhéjgyulladás különböző formáiról van szó. A jégárpa a szemhéjon kialakuló elváltozás, ciszta, mely tulajdonképpen egy eltömődött faggyúmirigy. Általában fájdalommentes, lassan fejlődő gyulladás, amely idővel borsóméretűvé válhat. Az árpával ellentétben tehát a jégárpát nem baktériumok okozzák,

A kisebb jégárpa általában spontán módon, néhány hét vagy hónap elteltével regenerálódik. Néha a jégárpa kipattan, ami lehetővé teszi a váladék elvezetését. Segítheti a gyógyulást az infravörös lámpa. A szemorvos vagy olyan kenőcsöt ír elő, amely serkenti a regressziót, vagy sebészileg eltávolítja a jégárpát.

Megelőző szemápolás

Fokozott árpára és jégárpára való hajlam esetén óvatos szemápolás javasolt, különösen gyulladás vagy műtét után, lehetőleg nagyon enyhe babasamponnal.

A szemvidítófű növényi gyógyszer, amely csepp formájában kapható, általában nemcsak kötőhártya-gyulladást, hanem a szemhéjgyulladást és az árpát is gyógyítja, de segít a szem túlterhelése és száraz szem esetén is.

(Németből fordította: Koncz László)

Ha szeretne még többet olvasni a szemhéjgyulladásról, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

Szemhéjgyulladás – mi okozza?

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről