Póréhagyma – sokoldalú, aromás és egészséges
Télen szűkebb kínálatból választhatunk, ilyenkor nyúljunk bátran a póréhagymához! Az ősi növény egyesíti magában a vörös- és a fokhagyma jótékony hatásait, de kíméletesebb a gyomorhoz, fogyasztása után nem illatozunk annyira. Sokoldalúan használhatjuk, jó levesekhez, pörköltekbe vagy salátákba is. Nem csak az íze jó, hanem jótékonyan ha az egészségünkre is.
A póréhagyma sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, különösen sok benne a C- és K-vitamin, valamint a folsav. Ezenkívül van benne:
- kálium
- kalcium
- magnézium
- vas
- mangán
A hagymaféléknek megfelelően a póréhagyma számos fitokémiai anyagot is tartalmaz, amelyek felelősek az intenzív ízérzetért. Különösen fontosak a kénvegyületek, amelyek antioxidáns és antibakteriális hatásúak.
Jótékony hatásai
A póréhagyma nemcsak élelmiszerként érdekes, hanem hagyományosan gyógyító hatást is tulajdonítanak neki. Különösen sikeres lehet a méregtelenítésben, mert serkenti a vese tevékenységét és hat a vesekőképződés ellen.
Stimulálja az emésztést is, felgyorsítja az epeáramlást. Hasznos szerepe van a hörgőbetegségeknél.
Sokoldalú zöldség
Az amatőr szakács számára a legjobb tulajdonsága sokoldalúsága. A póréhagyma fűszerként is szolgál, de könnyen lehet főétel is. Nyersen, főve vagy sütve egyaránt jól járunk vele.
A legértékesebb része a növény szára, ha csak rövid ideig gőzöljük vagy pároljuk és kevés vízzel érintkezik.
Egész évben kapható
A vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag zöldséget egész évben kínálják. Tavasszal vetik, júniustól már be lehet takarítani a nyári póréhagymát. Ennek hosszabb fehér szára van, mint a téli kollégáinak. A levelek világoszöldek és puha, laza szerkezetúek.
Szeptembertől szedik fel az őszi póréhagymát, amelynek sötétzöldek a levelei, és az íze kissé erősebb. A növény tavaszig eltartható a raktárakban.
Póréhagyma a történelemben
Már az ókori egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is fogyasztották ezt az ízletes növényt. Néró római császár nagyra értékelte a póréhagymát a mustárolajok miatt, amelyek ápolták a hangját. Néró az étkezési szokásai miatt kapta a „póréhagymafaló” nevet.
A mediterrán országokból elterjedve a póréhagyma diadalmenetet tartott az észak-európai országokba. A németek és a britek is értékelték a zöldséget. Az akkori uralkodók a zöldséget címerdíszként is használták. Wales egyik jelképe ma is a póréhagyma.
(Németből fordította: Koncz László)
Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:
