Az egyetemi klinikán az urológus szakorvos az UH-vizsgálat utáni kérdésemre mosolyogva ezt válaszolta: „Hiszen ultrahanggal nem lehet megmérni a prosztata nagyságát.” Azt kérdeztem, mi az oka, hogy néhány hete a kollégája egészen más értékeket mért, és az eltérés a két eredmény között kb. 40%-os (!) volt. E párbeszéd után jobban utánajártam a témának.

Amikor egy több száz szülésnél segédkező dúlával beszélgettem, újabb érdekesség derült ki. A hölgy azt mondta, hogy a várandósság alatti ultrahang vizsgálatok alapján, még közvetlenül a szülés előtt is szinte lehetetlen megmondani, hogy valójában mekkora és milyen súlyú a magzat.

Miért használják olyan gyakran?

Logikus a kérdés: ha így van, akkor mégis miért végeznek szinte rutinszerű UH-vizsgálatot a nőgyógyászok, az urológusok és még ki tudja hány orvosi szakterület művelői? A válasz, gondolom, csakis összetett lehet, és minden elemére nincs rálátásom, de bizonyára benne van az is, hogy zsebre megy.

Ha például egy urológus kikérdezi a hozzá forduló férfiembert, értékeli a panaszait, tesztcsíkot dug a vizeletes pohárba, a végbélnyíláson át elvégzi a – cseppet sem kellemes tapintásos vizsgálatot –, és az ultrahangot sem hagyja ki, akkor valószínűleg több pontot számolhat el a munkahelye az állami (TB) ellátásban, és persze a magánrendelés során kiállított számla is testesebb lehet. Mindezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy az UH-vizsgálatnak ez esetben nem lehet konkrét haszna.

Biztonságos eljárás, sok előnnyel

A diagnosztikai célból alkalmazott ultrahang (felnőtteknél mindenképpen) biztonságos eljárás, amely alacsony teljesítményű hanghullámokat használ. Nincsenek ismert kockázatok.

Lássuk az előnyöket.

Fájdalommentes. A beteget  nem kell megszúrni és kontrasztanyagot beadni ahhoz, hogy a radiológus szakorvos jobb képet kapjon a vizsgált területről. Ezért is ajánlott ez a vizsgálati módszer azoknak a pácienseknek, akik egyes betegségekben, például veseelégtelenségben szenvednek. Ők ugyanis nem kaphatnak a CT vagy MRI vizsgálatokhoz szükséges kontrasztanyagot.

Valós idejű képalkotást tesz lehetővé. Az orvos azonnal látja a vizsgált területet a képernyőn, így az eredmények rögtön kiértékelhetők. Vagyis lehetségessé válik a gyors és hatékony diagnózis, aminek a felállítása sürgős esetekben különösen fontos.

Széleskörűen alkalmazható. Ultrahanggal szinte az egész test vizsgálható, beleértve a hasi szerveket, a szívet és az érrendszert, az izmokat, az ízületeket, az idegeket, a nemi szerveket és még sok mást. Bármilyen testhelyzetben, akár mozgás közben is használható, ami az ízületek és az izmok vizsgálata során komoly előnyt jelent.

Nézzük a vizsgálati területeket részletesebben:

• has: könnyen kimutathatók a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy és a vese megbetegedései, köztük a gyulladások és a jó- és rosszindulatú elváltozások.
• nyak: pajzsmirigy, egyéb mirigyek, nyirokcsomók, nyálmirigyek, nyaki erek (carotis) elváltozásai.
• emlő: egyes jó- és rosszindulatú elváltozások.
• ízületek: gyulladások, porckopás, sérülések által kialakult elváltozások.
• érrendszer: nyaki erek, aorta, vénák elváltozásai.
• nemi szervek: ezek különböző gyulladásai, jó- és rosszindulatú elváltozásai.

És a kockázatok?

Az ultrahang vizsgálat rendkívül biztonságos. Mivel a CT-vel és a röntgennel ellentétben nem használ ionizáló sugárzást, így a vizsgálat nem jár sugárterheléssel. Ennek a képalkotó eljárásnak – mai tudásunk szerint – nincs káros biológiai hatása a szervezetre, nem jár fájdalommal és szövődményektől mentes. Korlátlan számban ismételhető.

Egy bizonyos életkor felett (35-40 évtől) panaszmentesség esetén is érdemes igénybe venni ultrahang-vizsgálatot. a szűrővizsgálatok részeként.

Ultrahang-vizsgálatok magzati korban: az amerikai modell

Az Egyesült Államokban a terhesgondozás során általában két rutinszerű ultrahang-vizsgálatot végeznek alacsony kockázatú terhesség esetén. Bár ez kevesebb az európai (köztük a magyar) gyakorlathoz képest, ennek hátterében szigorú szakmai irányelvek és hatékonysági szempontok állnak.

A fő okok és biztonsági megfontolások a következők:

1. Orvosi indokoltság és az „ALARA” elv

Az amerikai szakmai szervezetek, mint az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium – ACOG, valamint az Amerikai Ultrahang-diagnosztikai Intézet – AIUM az úgynevezett ALARA-elvet követik. (ALARA: As Low As Reasonably Achievable, vagyis olyan alacsony szinten, amennyire ésszerűen megvalósítható.)

Cél: Csak akkor végeznek vizsgálatot, ha az orvosilag indokolt, és az eredmény befolyásolja a gondozás menetét.

Gyakorlat: Egy rutin terhességnél jellemzően egy 12. heti (datálás, szűrés) és egy 18-22. heti (részletes anatómiai szűrés) vizsgálat történik.

2. Biztonsági megfontolások: hőhatás és kavitáció

Bár az ultrahang nem használ ionizáló sugárzást (mint a röntgen), a hanghullámok energiát hordoznak. Ennek megnyilvánulásai:

Termikus hatás. A szövetek minimális felmelegedése előfordulhat. Ez különösen a fejlődő csontszövet és az agy esetében fontos szempont.

Mechanikai hatás. A hanghullámok apró buborékokat hozhatnak létre a folyadékokban (kavitáció), bár ez diagnosztikai szinten, emberi magzatnál nem bizonyított kockázat.

A hivatalos álláspont szerint nincs bizonyíték arra, hogy a diagnosztikai ultrahang fejlődési rendellenességet vagy daganatos megbetegedést okozna, de a szakértők óvnak a szükségtelen ultrahang-kitettségtől.

3. Gazdasági és egészségpolitikai tényezők

Költséghatékonyság. Az amerikai egészségbiztosítók általában csak az orvosilag indokolt vizsgálatokat térítik. Tanulmányok szerint a rutin terhességnél végzett gyakoribb ultrahang statisztikailag nem javítja a születési kimenetelt (egészségesebb babák aránya).

Személyzet. Az USA-ban az ultrahangot gyakran erre szakosodott technikusok (sonographers) végzik, az orvos pedig csak kiértékeli a felvételeket. Tehát ez egy erőforrás-igényes folyamat.

4. A „szórakoztató” ultrahang tiltása

Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) és az orvosi kamarák kifejezetten ellenzik a nem orvosi célú, ún. „emlék” vagy „szórakoztató” (3D és 4D) ultrahangokat, ahol csak a fotók vagy videók kedvéért teszik ki a magzatot hosszabb ideig a sugárzásnak.

Természetesen abban az esetben, ha a terhesség magas kockázatú (pl. ikerterhesség, cukorbetegség, magas vérnyomás vagy korábbi szövődmények), az amerikai orvosok is gyakrabban rendelhetnek ultrahangot vagy áramlásmérést (Doppler).

Az ultrahang-vizsgálat korlátai

Az ultrahang értékes eszköz, de vannak korlátai. A hanghullámok nem terjednek jól a levegőben és nem képesek áthatolni a csontokon. Ez azt jelenti, hogy az ultrahang nem hatékony a gázt tartalmazó vagy a csont által elrejtett testrészek képalkotásában, amilyen például a tüdő vagy a fej.

Az ultrahanggal az emberi testben mélyebben elhelyezkedő szervek és szövetek sem feltétlenül láthatók. Ezen területek megtekintéséhez más képalkotó vizsgálatokat (például CT- vagy MRI) rendelhetnek el.

K. G.

Ha tetszett ez a cikkünk, figyelmébe ajánljuk egyik korábbi írásunkat arról, hogy az ultrahang vizsgálat helyettesítheti-e a mammográfiát.

https://www.natursziget.com/egeszseg/20231009-mammografia-helyett-termografia-es-ultrahang