A csábítás az agyban dől el
A legújabb kutatások rámutattak, hogy agyunk bal fülünk feletti területe érik meg legkésőbb, és éppen ez a terület felelős azért, hogy egyesek nem képesek ellenállni egy nagy bevásárlásnak, döntést hozni, vagy ellenállni a szerencsejáték, alkohol csábításának.
A Nature Neuroscience folyóirat március 28-i száma számolt be azokról a kutatási eredményekről, melyek szerint az agy bal oldali laterális prefrontális kérgének károsodása esetén az emberek hajlamosabbak az azonnali, ám kisebb jutalmat választani a későbbi, nagyobb jutalom helyett. Ez a terület segít olyan döntéseket is meghozni, hogy inkább félretesszük-e a pénzt, amit elvertünk volna a bevásárlóközpontban, vagy a konditerembe megyünk, ahelyett, hogy otthon heverésznénk a kanapén; hogy választani tudunk-e két vagy több pulóver közül az üzletben, ahelyett, hogy mind megvennénk. Ezek az eredmények egy nap segíthetnek jobban megérteni az olyan pszichiátriai betegségeket is, mint a kábítószer- és a szerencsejáték-függőség. Az alkoholisták, a szerencsejátékosok és egyéb függőségben szenvedő betegek valószínűleg egyszerűen nem tudnak ellenállni a csábításnak.
Bernd Figner, a Columbia Egyetem kutatója szerint a laterális prefrontális kéreg az utolsók között érik meg, érése a késői pubertásban kezdődik, és serdülőkorban, továbbá fiatal felnőttkorban is zajlik. Az eredmények egyben azt is megmagyarázhatják, miért olyan impulzívak a gyermekek és a serdülők, miért engednek olyan gyakran a csábításnak, miért nem tudnak várni a jutalomra a sem ők, sem a fiatal felnőttek.
Ellenálljak vagy ne?
Figner és munkatársai 52 főiskolás korú férfit vontak be agyi stimulációs vizsgálatukba, hogy feltérképezzék, miként döntünk arról, hogy ellenálljunk-e a kísértésnek. A résztvevők agyának különböző régióira rövid mágneses impulzusokat bocsátottak úgynevezett transzkraniális mágneses stimuláció (TMS) segítségével. A stimulációt a fejre helyezett tekercs segítségével végezték, vagyis a módszer nem invazív, a hatás pedig csak átmeneti.
A résztvevőknél a jobb vagy a bal prefrontális kérget stimulálták, illetve nem valódi stimulációt kaptak. A stimulációt követően a résztvevők számos feladatot hajtottak végre, például olyan kérdéseket válaszoltak meg, mint hogy „Melyiket részesítené előnyben, ha ma kapna 20 dollárt vagy két hét múlva 30-at?” A bal prefrontális kéreg stimulációjának hatására a vizsgált személyek a kontrollcsoporthoz vagy a jobb prefrontális kéreg stimulációján átesettekhez viszonyítva gyakrabban választották az azonnali, ám kisebb jutalmat. Amikor azonban mindkét jutalom csak a jövőben lett volna esedékes (20 dollár két hét múlva vagy 30 dollár négy hét múlva), nem volt különbség a két csoport között.
Ez azt sugallja, hogy a hatás rendkívül specifikus és csak akkor merül fel, amikor az alanyoknak az azonnali jutalom csábításának kell ellenállniuk, mondta Figner. Ha a tudósok megismerik az ehhez hasonló önmérsékletet szabályozó agyi mechanizmusokat, olyan beavatkozásokat alakíthatnak ki, amelyek segítenek az embereknek optimális hosszú távú döntéseket hozni, ehhez azonban minden korosztályban szükséges vizsgálatokat végezni.
