A gyerek nyafog. Akar valamit (más esetben bármit akar, de azt nem, amit tőle kérnek a szülei). Nem kér, nem partner, hanem követel. Nem kapja meg. Erre csapkod, sír, és nem kapja meg. Erre zokog és ledobja, ami a keze ügyébe kerül. És nem kapja meg. Erre földhöz veri magát, dobog a lábával, kezével, és kiabál, vagyis hisztizik. De hogyan reagáljon erre helyesen a szülő?

Akaratos óvodás (Pszichoszínház)

Egyre jobban belehergeli magát. Már ő maga is unja, abbahagyná, de nem képes rá. Egyre fáradtabb, megbánta, hogy belekezdett a hisztibe, de folytatja. Neki kell nyerni! Ő fog később belefáradni, mint az Apa vagy Anya! Ezt elhatározta, és tartja magát hozzá.

Hisztis a gyerek (Pszichoszínház)

Telik az idő, már a család egyetlen tagja sem emlékszik, mi volt a hiszti tárgya. Régnek tűnik a kezdet, hiszen mindegyiküknek fáj a feje a zajtól, amit a kis kölyök csap, mindenki idegesebb, mint volt. A felnőttek és a gyerekek egyaránt tisztában vannak azzal, hogy nincs az a dolog/játék/feladat/evés/fürdés/bármi más, ami ennyit ér. Már régen nem Arról van szó. Már régen harc folyik és nagy a tét: ki kerül ki vesztesen? Ki adja föl előbb? Abbahagyja a gyerek a hisztit? Talán a szülő neki ad igazat és még ő kér elnézést? Talán beszáll az ablakon egy angyal és megold mindent? Harc folyik a tekintélyért és a presztízsért. A gyerek egyik szót sem érti, lehet, hogy a felnőtt sem, mégis ez a tét: ki az erősebb? A gyerek módszerei egyre változatosabbak, egyre több módját próbálja ki a dühöngésnek. Teheti, hiszen, nincs, aki leállítsa. Nincs nála erősebb a házban!

A felnőtt módszerei (egyéniségétől, temperamentumától és hangulatától függően):

• Szépen kér.
• Türelmes.
• Vár.
• Higgadt, nem akarja elveszíteni a nyugalmát.
• Lassan elege lesz.
• Érzi, hogy hatástalan a gyerekre.
• Türelmetlen lesz.
• Ultimátumot ad (háromig számolok, és addigra hagyd abba!).
• Ultimátumot ad (háromig számolok, és ha akkor se hagyod abba, baj lesz!).
• Számol, még sincs nyugalom, és végzetesen ideges lesz.
• Érzi, hogy alulmarad a kisebbel szemben.
• Érzi, hogy sérül a tekintélye, a hiúsága.
• Fél, hogy akár egy alkalom után nem tud parancsolni többé a saját gyerekének.
• És ekkor üvölt, vagy üt, vagy leönti vízzel a gyereket, fenyegeti és betartja.

Olvassa tovább a cikket

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről