Számos könyvet adtak már ki az elmúlt 25 évben a gyermekgondozásról. A szülők bizonyára mindent megtesznek, hogy egészséges fiatalokat neveljenek. Miért van mégis tele az ország több ezer rendelője náthás, kimerült, allergiás, lázas, leromlott egészségi állapotú, vérszegény, szemüveges, pattanásos, túl sovány és kövér gyerekkel? És mennyiben felelős a szülő mindezért? Tanácsadónkat, Csörnyei Idát kérdeztük a témáról.

Már az anya teste sem megfelelő környezet

Gyakran már az anya teste sem megfelelő környezet a gyermek számára, mert telítve van a helytelen ételek, gyógyszerek, kávésav, cigaretta, alkohol mérgével és salakanyagával. A növekvő gyermek táplálása helytelen, túl sokat nézi a tévét, mindenhová autóval viszik, ahelyett, hogy gyalogolna, és kevés időt tölt a szabad levegőn.

Az „átlaggyerek” egészségi állapota meglehetősen rossz, ennek többnyire mégsem az az oka már hazánkban sem, hogy szüleik túl szegények és nem tudják őket megfelelően táplálni. Sőt a legtöbbjük kedvére válogathat a vegyi anyagokkal teli sütemények, fagylaltok, édes szénsavas és cukros üdítők, cukorszörppel leöntött palacsinta, pattogatott kukorica és csokoládés tej között, ahelyett hogy a nélkülözhetetlen fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat és vitaminokat fogyasztaná. A fiatalkor érzékeny éveiben kellene a legegészségesebben élni. A korai évek alatt a belső elválasztású mirigyek és a máj a teljesítménye legjavát nyújtja, és ez adja a gyermekeknek a kirobbanó jókedvet, a kimeríthetetlen energiát, a tökéletes kiválasztást. Ehelyett az átlag újszülött úgy jön a világra, hogy teste már tele van méreganyagokkal.

A törődés nem csak a fizikai táplálásról szól

Unalomig ismételhetjük, hogy üdítők helyett tiszta vizet igyunk, és azt itassuk a gyerekkel is, sokat tartózkodjunk szabad levegőn, és a mozogjunk, kerüljük a káros anyagok bevitelét a szervezetbe amennyire lehetséges, ám a gyermekkel való törődés nem csak ebből áll. Hosszú évekig szükségünk van a szüleink törődésére és gondoskodására, ők pedig mindezt megadják nekünk. Táplálnak, óvnak és felnevelnek. Mindig ránk gondolnak, és mindig azt kérdezik maguktól: „mire van szüksége a gyermekünknek?” Így növünk fel a szeretetükben és a gondoskodásukban. Mégis előfordul, hogy anyánkra és apánkra nézünk, és azt gondoljuk magunkban: „Hiszen itt valami nincs rendben ! Nem tökéletesek!” Bár a szülő felelőssége kezdetben nem vitatható és nem csak a fizikai táplálásból áll egy gyermek felnevelése, mégsem várhatunk el mindent a szülőktől, hiszen ők is emberek. Idővel a személyes felelősségérzetnek is ki kell alakulnia a gyerekben. Szüleink nem óvhatnak meg mindentől egész életünkben. Idővel magunknak kell gondoskodnunk személyes jól-létünkről.

Nem csak a szülő a felelős

Néhány embernek bizony egészen különös elvárásaik vannak a szüleikkel szemben. Akkor lennének elégedettek, ha a szüleik olyanok volnának, min az Isten. Nem pontosan olyanok, egy kicsivel természetesen túl kellene szárnyalniuk Őt is. Szörnyű dolgok követünk el az ilyen fajta elvárásainkkal a szüleink ellen. Jogot formálunk arra, hogy felelősségre vonjuk őket, mert nem olyanok, mint az Isten. Bizony a szüleink hétköznapi emberek, vannak hibáik – majdnem ugyanazok, mint nekünk magunknak –, ezért nőttünk fel és váltunk képessé arra, hogy megbirkózzunk a nehézségeinkkel. Éppen ezért tudunk megfelelni az élet kihívásainak, mert a szüleink hibái felkészítettek rájuk. Ha az édesanyánkat és az édesanyánkat maradéktalanul a szívünkbe fogadjuk, akkor teljes lényükkel bennünk maradnak mindazon tetteik nélkül, amelyekkel szemben bármilyen ellenérzésünk volt. Sokszor már ez elegendő ahhoz, hogy elfogadjuk, bizony nekünk magunknak is komoly részünk van abban, ahogyan alakult az életünk. A helytelen életvitelért tehát ne hibáztassuk szüleinket, vállaljuk a felelősséget és változtassunk. Bár az elhízásban a genetikának és a nevelésnek is komoly szerepe van, idővel nekünk magunknak is szerepünk van ebben. Ugyanígy, a szülők se hibáztassák magukat, hanem igyekezzenek a gyermeket jó irányba terelni és lelkileg, szellemileg is felkészíteni a felelősségvállaló, tudatos életre. A gyereknek idővel bizony meg kell tanulnia önállóan gondolkodni és felelősséget vállalnia tetteiért és a következményekért. Természetesen, ez a táplálkozásra, egészségvédelemre és az élet más területeire is érvényes.

Forrás: Amikor a gyerek beteg lesz, A szülők teljes elfogadása és ennek hatása az életünkre

Csörnyei Ida
családfelállító terapeuta,
természetgyógyász,
életmód-tanácsadó 

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről