Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

E-mail helyett személyesen szeressük az időseket

A családtagoknak heti háromszor meg kell látogatniuk az idős rokonokat ahhoz, hogy megelőzzék náluk a depresszió kialakulását, ezzel már felére csökkenhet a mentális betegség kialakulásának veszélye. Az e-mail és a telefon azonban semmivel sem mérsékeli a kockázatot, az ilyen kapcsolattartás kétszeresére növeli az időseknél a depresszió előfordulását.

Ez az első kutatás, amely a kapcsolattartás különböző formáinak hatását hasonlítja össze az idősek egészségére nézve. A Michigani Egyetem munkatársai 11 000 legalább 50 éves embert vizsgáltak.

Megkérdezték tőlük, milyen gyakran vannak személyes találkozóik, telefonhívásaik, e-mailezéseik és közösségi médián belüli kapcsolattartásaik. Két évvel később pedig ellenőrizték, hogy diagnosztizáltak-e náluk depressziót.

A törődést nem pótolja az e-mailA heti háromszor látogatottaknál 6,5 százalék volt a depresszió kockázata, néhány havonkénti találkozó esetén viszont már 11,5 százalék. A fiatalabb – 50 és 69 év közötti – résztvevőkön sokat segített a baráti kapcsolatok ápolása, míg 70 fölött inkább a család került középpontba a Journal of the American Geriatrics Society című szaklapban megjelent tanulmány szerint.

Kiemelten fontos tehát a járványszerűen terjedő magány elleni óvintézkedés.

„Régóta tudjuk, hogy a szoros társas kapcsolatok jót tesznek a mentális egészségnek. Mi viszont arra is rámutattunk, hogy nem mindegy, milyen fajta kapcsolattartásról van szó” – magyarázta a kutatást vezető dr. Alan Teo.