Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Fenntartható divat (2.) A divat nem mindig hordható

A hordható, használható viselet jelentése – bár sokat emlegetjük – nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű. Attól, hogy valami hordható, még nem biztos, hogy fenntartható és zöld megoldás is egyben. Az elmúlt egynéhány évben nagyon sok változatával találkoztam az úgymond „zöld divatnak” és re-ruhának, és folyamatosan érkeznek erről a hírek.

A divatipar folyamatosan ontja magából az új kollekciókat, és egyre gyakrabban kerülnek napvilágra bemutatókról készült videók. A kifutókon futurisztikus vagy éppen – valljuk be – átlagember számára hajmeresztő „művek” vonulnak fel, amelyeken aztán mire hordható viselet lesz, a tervezők még nagyon sokat dolgoznak.

A kifutókon nem feltétlenül az utcai divatot látjuk

Az Haute Couture (Ejtsd: ót kutür) vagy Alta Moda világa nem az utcára való, és a tervezők nem mindig kizárólag az utcára vagy a divatikonok, hírességek számára terveznek gálaruhákat. Amikor a kifutón vonuló érdekes extrém darabokat látunk végigvonulni, tudnunk kell, hogy nem az utca emberének, hanem a szakmának szólnak. Felnagyítva, eltúlozva, egy-egy társadalmi vagy speciális, aktuális téma köré tervezett kollekció lényege, hogy bemutassa az aktuális trend színeit, formáit, a lehető legfeltűnőbb módon. Ebből persze majd a szakma válogat, és bő 1-2 év múlva lesz belőle az utcákon trend.

A kifutón a színeket, anyagokat, új technológiákat, kellékeket vonultatják fel – és bizony gyakran éppen az a nem titkolt cél, hogy felfigyeljenek rá. Ettől nem kell megijedni, véletlenül se higgyük, hogy jövőre minden férfinak és nőnek azokban a holmikban kell majd munkába járni, amelyek a kifutón végighaladnak az idén. Jellemzően 2-4 szezonnal is előbbre járhatnak, és a fókusz ott nem a hordhatóságon van. Kétségtelen, hogy felvet azokban néhány kérdést – többek között bennem is –, hogy mindez hogyan hat a bolygóra. Hiszen ezen darabok egy része a legjobb indulattal is legfeljebb kiállítási tárgy lesz egy ideig, vagy szétszedik, vagy megsemmisítik. Bár egyre több bemutató célja, hogy a fenntarthatóságra, a Föld, az emberiség helyzetére hívják fel a figyelmet, a kollekciók még így is néha meglehetősen extrémek.

A hordható divat sem mindig hordható

A hordható divat ezzel szemben valóban az utca emberének készül, vagy először sztároknak, ismert embereknek, és miután ők trendet formálnak a megjelenésükkel, olcsóbb, megfizethetőbb verzióban szériában a boltokba kerülnek a másolatok. Míg korábban 2-4 fő szezon volt a divatban (tavaszi-nyári és őszi-téli), mára azt mondhatjuk, hogy szinte heti-kétheti rendszerességgel kerülnek a boltokba új kollekciók. Lerövidül a gyártási ciklus, ami sajnos a minőségre is hatással van.

A hordhatónak szánt fast fashion (gyors divat) kollekciók jellemzően alig élnek túl egy szezont, és sajnos nem is cél, hogy tartósak legyenek, hiszen pár hét múlva úgyis jön a következő széria. A fejlett, erős gazdasági háttérrel rendelkező országokban erre fizetőképes kereslet, vevő is van. Gyakran tényleg alig egy vagy két alkalommal vesznek fel egy darabot, és már megy is a kukába, jobb esetben a charity/jótékonysági shopba (nálunk Adománybolt néven lett ismert). Évente sok tonnányi textilhulladék kerül így a szeméttelepekre vagy az égetőkbe. Ezen kívül még a gyártók is gyakran megsemmisítik a kollekciók egy részét: a felvert áron nem eladható kollekciókat, az el nem adott maradékot, a selejtet… (Bár még mindig meggyőződésem, hogy bizony nem egyszer a kicsit hibás, kicsit másképp sikerült darabokba csak más címke kerül és máshol adják el.) Hazánkban is megjelentek már a fast fashion üzletek a rájuk jellemző minőséggel. Mondhatjuk úgy is, hogy szinte csak az van, de a hazai átlagjövedelemhez képest még ezek is közepes és magas árszintet képviselnek. Ez még nem is lenne komoly gond, ha a minőség is megfelelő lenne. Sajnos sok esetben nem az.

Talán arról is lehetett hallani nem egyszer, hogy bizony nem is mindig ugyanazt kapjuk itt Budapesten, de még a budai vagy egyes pesti kerületekben levő márkaképviseletekben sem, mint Milánóban, Párizsban vagy Münchenben. Ez már a 80-as évek végén, 90-es évek végén is tettenérhető volt, ha valaki itt is, ott is vásárolt. Hogy ez mennyire igaz, az tudja, aki most is jár több üzletben a világ vagy Európa egyes városaiban. Egy biztos, hogy a célja nem az, ami egyre több vásárlónak, egy új, tudatosabb rétegnek: nevezetesen az, hogy tényleg hordható, tartós legyen a ruházat. Vagyis fel lehessen venni legalább 30 alkalommal.

A termékek ára

Ahogy a fast fashion boltok és árukínálat megjelent, úgy az igény is egyre több emberben nő újabban, hogy valami tartósabbat és valóban hordhatót kapjon. A divat gyorsan változik, de a folyamatos vásárlás és a megunt darabok kidobása, elhasználódása nem kifizethető és nem is fenntartható. Jogos tehát az igény, hogy legyen újra elérhető a tartósabb ruházat. Bár sokak szerint soha ilyen olcsó nem volt a divat, de soha ilyen drága sem. Nem egy márka túlárazza a termékeit. Egyre több szó esik róla, hogy hol és milyen körülmények között készülnek a darabok: munkásokat kihasználó, élhetetlen munkakörnyezetben, nem egyszer gyermekmunka eredményeként. Az előállítási és felvásárlási ár töredéke az eladási árnak, és még kevesebbet látnak ebből bérként és juttatásként a dolgozók.

Az előző részben egy listát tettünk közzé a fenntartható divatról. A fenntartható termékek ára etikusan van kialakítva, ami azt jelenti, hogy a munkásokat tisztességesen kifizetik, emberséges körülmények között dolgozhatnak, és csak megfelelő képzettséggel, illetve életkorban alkalmazzák őket. Az etikusság része az is, hogy honnan származik az anyag, hogyan dolgozzák fel. Az állatokon tesztelt termékek, illetve az állatok elejtése kizárólag a bőrükért, csontjukért, szőrméjéért semmiképpen sem etikus. Az állatvédő szervezetek többsége főleg ez ellen tiltakozik, de nem ritkán azért is, hogy egyáltalán ne használjuk a haszonállatok részeit sem. (Magát a „haszonállat” fogalmat is egyre többen kifogásolják, de ez már egy másik történet.) Tény, hogy amikor kifizetjük egy termék árát, a vételár – akár olcsó, akár drága a pénztárcánkhoz képest – nem mindig takarja a valódi árát: az előállítást, a szállítást, a béreket, körülményeket, a munkások fáradozását.

A címkék, tanúsítványok

Az etikus kereskedelmet, előállítást, anyagokat ma már címkék jelzik, pontosabban tanúsítványok. Nem minden etikus termék Fair Trade (az etikus kereskedelem logója, ami jelzi, hogy a felvásárlás során az előállító tisztességes árat kapott a termékért. Ez nem jelzi az előállítás körülményeit vagy az alapanyag minőségét.

A bio minősítésről és anyagokról a továbbiakban lesz még szó, a tiszta, élő gyapjú fogalmáról, valamint az anyagok ipari kezeléséről is.

Babusáné Gazdik Ágnes
Öko-Piac-Tér.net

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Mitől zöld a zöld divat?