Az évek múlásával a test izomtömege általában csökken, és ezzel együtt az izomerő és a teljesítmény is kisebb lesz. A folyamat elég hamar elkezdődik. A szarkopénia – ez a kifejezés az életkorral összefüggő izomvesztést jelenti – már 35 éves kor körül jelentkezik, és évente átlagosan 1-2 százalékos mértékű. Szerencsére e folyamat visszaszorításáért sokat tehetünk.

A 60. életév után az izomvesztés mértéke akár évi 3 százalékra gyorsulhat. A veszteség lehet enyhe, közepes vagy súlyos, szerencsés esetben azonban az izomtömeg néha megmaradhat a normális tartományban.

Kevesebb izom, kisebb izomerő

Mint az amerikai Harvard Medical School szakértői rámutatnak, azok a felnőttek viszont, akik nem végeznek rendszeres erőnléti edzést, évtizedenként 4-6 kiló izomveszteséggel számolhatnak, (Eközben a legtöbb ember nem látja, hogy a testsúlya csökkenne, ami azt jelenti, hogy az eltűnt izmokat a szervezet zsírral helyettesíti.) A gyorsan reagáló izomrostok nagyobb ütemben pusztulnak, mint a lassabban működő izomrostok, aminek következtében az ember nemcsak gyengül, hanem lassabb is lesz.

A gyenge izmok veszélyeztetik az önálló életvitelt, és egyre nehezebbé, majd elérhetetlenné teszik a mindennapi tevékenységeket – mint amilyen a járás, a takarítás, a vásárlás vagy akár az öltözködés. Akadályozzák a betegséggel vagy sérüléssel való megbirkózást és a betegségből való felépülést. Ez a fogyatékosság 1,5-4,6-szor nagyobb a mérsékelt vagy súlyos szarkopéniában szenvedő időseknél, mint a normál izomtömegűeknél. A gyenge izmok megnehezítik a megfelelő egyensúlyozást mozgás közben vagy akár mozdulatlanul állva is, az erő elvesztése pedig tovább súlyosbítja a problémát.

A 65 év felettiek közül minden harmadik évente elesik

Talán nem meglepő, hogy a 65 éves és idősebb felnőttek közül minden harmadik évente elesik. Az esések némelyike súlyos következményekkel járhat, beleértve a csonttöréseket, a hosszú távú ápolási intézményekbe való beutalást, sőt a szövődményekből eredő halált is. Amerikai statisztikai adatok szerint ezek az esések évente több mint 800 ezer kórházi kezeléshez vezetnek.

Szerencsére azonban az erő- és erőnléti edzés (például súlyzókkal) segíthet. Az erősebb izmokkal rendelkező emberek kisebb eséllyel esnek el, és ha ez mégis megtörténne, akkor kisebb valószínűséggel szenvednek súlyos sérülést.

Az izomerő és az izomtömeg elvesztése nem az egyetlen tényező, amely hozzájárul a funkciók és a mobilitás korral járó hanyatlásához. A mitokondriumoknak – a sejtek energiatermelő „erőműveinek” – a száma és a hatékonysága csökken. Hasonlóképpen az izomrostokat a feladatok elvégzésére mozgósító idegi jelzőrendszer működése is romlik az életkor előrehaladásával és a használat hiányával.

Mi magunk tehetünk a legtöbbet az izomerő megőrzéséért

Bár csábító lenne, ha mindezeket a változásokat kizárólag az öregedésnek tulajdonítanánk, ám az izmok használaton kívülisége nagyobb szerepet játszik, mint sokan gondolnák. Tanulmányok szerint az erő- és teljesítményedzés segíthet ezen hatások visszafordításában és az izomműködés helyreállításában.

(Angolból fordította: K. G.)

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Tények és tévhitek az edzésről

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről