Halláscsökkenés – talán nem is a fülével van baj
Az időseknek, akiknek az ebédlőben vagy az utcán való kommunikáció nehézségekbe ütközik, sokszor normális a hallásuk. A halláscsökkenés hátterében gyakran agyi változások állnak, és nem a hangok észlelésével, hanem azok feldolgozásával van gond. Ha zajos környezetben okoz nehézséget a beszédértés, az az agy csökkent beszédfeldolgozó képességét jelezheti.
Az idősebbeknek sokkal nagyobb erőfeszítésükbe kerül, hogy a háttérzajból kiszűrjék a lényegi információkat – magyarázza Jonathan Simon, a tanulmány társszerzője, a University of Maryland’s Institute for Systems Research docense. Sokszor ezt a mellékzajt a fiatalok nem is tekintik hangosnak – tette hozzá.
Amerikában a 65 és 74 év közötti korosztályból minden harmadik embernek, a 75 év feletti korosztályban minden másodiknak van valamilyen fokú halláscsökkenése, és hazánkban is hasonlóan magas az arány.
Mi állhat a halláscsökkenés mögött?
A tanulmányban fiatal (18-27 évesek) és idősebb (61-73 évesek) normál hallású és nem demens felnőtteket vizsgáltak. Több hallásvizsgálatot végeztek rajtuk, melyek némelyikében háttérzajt is alkalmaztak. Közben a középagyról – mely az alapvető hangfeldolgozást szabályozza – és az agykéregről – mely a kritikus beszédmegértésért felelős – képalkotó vizsgálatokat végeztek.
A középagy vizsgálatából kiderült, hogy a hallásért felelős idegrendszeri jelátvitel az idősebbekben sokkal gyengébb. A kéreg vizsgálatából pedig az látszott, hogy a hallott információk feldolgozása jóval hosszabb ideig tartott az idősebbek, mint a fiatalok körében – azaz nem a hangok észlelésével, hanem azok feldolgozásával volt probléma.
Bár a hallókészülékek számos problémára megoldást nyújtanak, a jövőben egyfajta hallási és beszédfelismerési fizikoterápia lehet a megoldás az ilyen típusú halláscsökkenésre – mondta Simon.
