Hiperaktivitás és cukor
Nyári táboraim remek alkalmat adnak arra, hogy tanulmányozzam, megfigyeljem a gyermekeket. Mivel a korosztály széles, beleláthatok a generációk jellemébe, érdeklődési körébe, játszási szokásaiba. Nagyon jó, közvetlen kapcsolatot ápolok a szülőkkel is, ezt igen fontosnak tartom. Őszintén tudok velük beszélgetni a gyermekről, minden gonoszkodás nélkül.
Sok a visszajáró gyermek, évről évre figyelem a fejlődésüket. Mióta személyiség-elemzéssel is foglalkozom, könnyebb a dolgom. A gyerekekkel a karakterük szerint próbálok szót érteni, foglalkozni. Nem mondom, hogy egyszerű feladat. Sok az úgynevezett „hiperaktív” gyerek, és más, különféle modern pszichológiai problémával küzdő poronty.
A mozgékonyság nem betegség
Szerintem a legtöbb ilyen „betegség” valójában nem is létezik! A gyerekek 99%-a hiperaktívnak mondható, hiszen sokkal nagyobb az energiaszintjük, rendkívül kíváncsiak, mozgékonyak, mi is ilyenek voltunk, csak már elfelejtettük. A felnőttek sokkal gyengébbek, több a problémájuk is. Én még emlékszem arra, mennyit szaladgáltam, ugráltam, egész nap az udvarunkon voltam a szomszéd srácokkal, bár most lenne annyi erő bennem, mint akkor. A saját fiaim sem voltak éppen sarokban ücsörgő típusok, úgyhogy tudom, miről beszélek.
Sajnos sok gyerek nem sportol, emiatt aztán a mindennapokban éli ki valahogy a felesleges energiát. A hiperaktivitás szerintem nem betegség, hanem egy állapot, a legtöbb esetben célzott mozgással, sporttal jól kordában tartható. Ami megzavarja a kicsiket, és kiváltja a kóros, már idegesítő mozgásigényt, az a napi szinten elfogyasztott hatalmas cukormennyiség. Évről évre tapasztalom, hogy a gyerekek a szülőktől kunyerált pénzen kizárólag nyalánkságokat vesznek a büfében. Az idén egy körlevélben kértem is, hogy ne adjanak pénzt a gyerekeknek, mert nem fogok hadakozni velük a cukorvásárlás miatt. Nem beszélve arról, hogy a szénhidrát-túladagolás valóban kórosan aktívvá teszi őket, hiszen az egyszerű cukrok komoly energiaként szolgálnak a szervezetben – amit le kellene dolgozni!
Cukorfüggés, energiaitalok
Amikor hosszú távokat futunk, a frissítőállomásokon nemcsak vizet iszunk, hanem magunkhoz vehetünk szőlőcukrot, csokit, gyümölcsöt. Bekapjuk, és ezek azonnal feltöltenek, üzemanyagként szolgálnak, amit el is égetünk. A gyerek nem égeti el, csak halmozódik benne, ami egy idő után valóban hiperaktívvá, cukorfüggővé teszi, szó szerint kezelhetetlen lesz. Én ezt azonnal látom, amint befalják a nyalókát, csokit, por alakú cukrot, gumicukrokat. Több hét alatt egyszer sem láttam, hogy a gyerekek összevágott zöldséget, vagy gyümölcsöt eszegettek volna! A szervezetük nem képes a hatalmas mennyiségű cukrot elégetni, mert nem sportolnak annyit, viszont ideges mozgásra készteti őket, mert szabadulna a felesleges energiától. Ugyanilyen a hatása az energiaitaloknak és a kólának. Szerencsére a táborban senki nem ivott energiaitalt, az a véleményem, hogy az aztán egyáltalán nem a gyerekeknek való.
Mostanában sok remek cikket olvastam az energiaitalok káros hatásáról, örülök, hogy végre felhívják erre a figyelmet. A bennük lévő nagy mennyiségű cukor és koffein károsítja a szívet és az érrendszert, és emeli a vérnyomást. Végül is nagyon jó dolog ez gyógyszerészeti szempontból, hiszen így egyre fiatalabb korban kell vérnyomás-szabályozó és szívgyógyszereket szedniük az érintetteknek, nagyobb lesz a gyárak és terjesztők bevétele. Valamit mindig ki kell találni, amitől függővé válhat az emberiség! Alkohollal és különféle gyógyszerekkel együtt az energiaital még gyilkosabbá válhat, úgyhogy nagyon oda kellene figyelni, mivel élnek a fiataljaink.
Született elevenek
Vannak gyermektípusok, akiknek a numerológiai képletében nagyon erős az energiasík (7-8-9). Ők már úgy születnek, hogy nagyon sok türelem kell hozzájuk, valóban hiperaktívak, de ezzel nem kell foglalkozni, olyan elfoglaltság kell nekik, ami elvon ebből a sok energiából.
Az ilyen gyerekek jellemzői a következők:
Mindent tudnak, mindenbe beleszólnak, már kicsi korukban is. Nincs határ, szabály a számukra. Igazi reformerek, Vízöntő energiával. Tömegesen lesznek cukorbetegek, mert a szeretetet nem úgy kapják meg, ahogy nekik kell, így állandóan cukrokkal tömik magukat. Nehezen koncentrálnak, unatkoznak, gyorsak, türelmetlenek. Gyakori náluk a kétkezesség és a balkezesség. Gondatlanok, kapkodnak. Kikészítik a nekik nem tetsző tanáraikat, szüleiket, rokonaikat. Gyakori a hiperaktivitás! Állandó mozgás, dobolás, matatás. Beilleszkedési problémák. Jók az alternatív tanítási módszerek, Waldorf, Montessori stb.
Nincs időérzékük, nem is működik a katonás fegyelem. Ki kell használni az agyuk kapacitását! Mindenki a saját tehetsége szerint tanuljon, azt, ami érdekli!
Tudom, ez sokakat nem nyugtat meg, de ezek a gyerekek nem betegek. Nem lehet egyszerűen egy pirulával lecsitítani őket, saját tapasztalatom, hogy mindig mozgásban kell tartani az érdeklődésüket, változatosságot vinni az életükbe, foglalkozni velük. Ez a szülők és nagyszülők korosztályának igazi kihívás, nagyon nagy feladat. A több hét tábor után én is zombinak érzem magam, sokáig kell regenerálódnom. Minden tiszteletem a tanároké, pedagógusoké, akik naponta ezekkel a srácokkal vannak.
Sok mozgás és törődés
Azt javaslom tehát, ne tetőzzék még cukrozgatással a gyerekek hiperaktivitását, mert kitartóbbak a felnőtteknél, és a végén tényleg betegek is lehetnek. Semmi baj velük, csak meg kellene érteni őket, amire persze soha nincs idő, tehát az a legegyszerűbb, ha rámondjuk, hogy hiperaktív! A megfelelő táplálkozás és a kimerítő mozgás nagyban csökkenti a hiperaktivitást, nincsen szükség nyugtatókra, kétséges kezelésekre. A tábor ideje alatt a szülők boldogan mondogatják, hogy ahogy hazaérnek, a gyerek ágynak esik, nem eszik, néha nem is fürdik, csak eldől, mint egy zsák. Ebből tudom, hogy sikerült egy kis energiát elégettetni velük a tábori programok alatt (hozzáteszem, én is kidőlök, ahogy hazaérek a táborból…).
A gyerekek sokkal több figyelmet igényelnek és érdemelnek a felnőttek részéről. A minden tanárhoz odabújós gyerek biztosan szeretethiányos, sokkal többet kell ölelgetni, beszélgetni vele, figyelni rá! Szomorú, hogy a szülők estére kifáradnak, és a gyerekre alig jut energia. Őket is sokszor ölelgetni, bátorítani kéne, hiszen a munka mellett alig jut erejük a legszebb dologra, a nevelésre!
Kiresné Vincze Ilona
parapszichológus, szakíró, Reiki mester
(személyiségelemzés, gyereknevelési és párkapcsolati tanácsadás a numerológia,
kronobiológia, asztrológia segítségével, Bach terápia, Reiki kezelések, képzések)
Egyedi kártyakirakások, előrejelzések!
Bejelentkezés: +36 (30) 570-3449, szamdoktor@gmail.com
Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:
