Rengeteg válás, megcsalás, szomorúság alakul ki egy házasságban vagy élettársi kapcsolatban, mikor az egyik fél egy harmadiknál keresi a „boldogságát”. Sok hasonló esettel találkoztam mostanában. Sztojalovszky Gábor akupresszőr, természetgyógyász a párkapcsolati intimitás, a hűség (szexuális kizárólagosság) és a kölcsönösség témakörén gondolkodott el.

Az én szemüvegemen keresztül ezt ma az alábbiak szerint gondolom és látom.

Kölcsönösség, önként és szabadon vállalt kapcsolat

Egy házasság vagy élettársi kapcsolat intimitása alapvetően kölcsönösségre és önkéntességre épül. Sok egyéb felelősség mellett alapvető és egymással összefonódó elvek tartják egyensúlyban: a szexuális kizárólagosság (hűség) és a testi-érzelmi közelség megélése egymás felé. Ezek nem kikényszeríthető kötelezettségek, hanem szabadon vállalt, egymással megélt kapcsolati elemek.

Az önkéntességből következik, hogy senki nem kötelezhető szexuális együttlétre, bár ugyanígy senki nem kötelezhető teljes szexuális lemondásra sem.

Megcsalás: elválik ágytól és asztaltól?

Amikor azonban az egyik fél kivonja magát a szexualitásból, a magyar nyelv szépen fogalmaz: elválik ágytól és asztaltól. Ha az illető nem keres megoldást, nem nyitott a párbeszédre vagy alternatív intimitásra, miközben továbbra is elvárja a másik fél teljes hűségét, akkor természetesen az emberek közti – amúgy is érzékeny – egyensúly megbomlik.

A legfőbb probléma az, hogy az egyik fél nem biztosít egy alapvető, emberi igényt megjelenítő kapcsolati dimenziót, miközben korlátozza a másikat abban, hogy azt máshol megélje.

Kölcsönösség helyett egyoldalú elvárás

Ez erkölcsileg, életvitelben, életminőségben azért problematikus, mert megszűnik a kölcsönösség, és a helyébe egyoldalú elvárás lép. Az ilyen helyzetben a hűség iránti igény nem tűnik el, sőt, fellép a féltékenység, bár semmilyen erkölcsi alapja nincs, hiszen megszűnt a partnerség, a figyelem és közös felelősségvállalás egy fontos tevékenységet illetően.

Ugyanakkor az emberi együttélés azt is megköveteli, hogy különbséget tegyünk az önkéntes kivonulás és a kényszerhelyzet között. Ha a szexuális élet elmaradása, megszűnése például betegség, fájdalom vagy pszichés akadály következménye, akkor nem egyoldalú döntésről, hanem közös nehézségről beszélünk.

Egy különleges helyzettel való együttélés

Ilyenkor a hűség iránti igény erkölcsileg erősebb alapon áll, hiszen normál esetben egymás támaszai kell hogy legyenek. Ebben az esetben nem megvonás történik, hanem egy speciális helyzettel való együttélés. Ebben a helyzetben a hangsúly a kölcsönös alkalmazkodásra, a megértésre és más utak keresésére, megtalálására tevődik át.

A házasság intimitási rendszere – ahogy már utaltam rá – két, egymással szorosan összekapcsolt elemből áll: a hűségből és a megélt szexualitásból. Ezek nem függetlenek egymástól, hanem egyfajta kölcsönösségben működnek: a felek egymásnak tartják fenn a szexualitást, és ezt egymás felé ténylegesen meg is élik, és ebben van a lényeg. Ez adja meg egy kapcsolat alapvető egyensúlyát.

Mi következik az egyoldalú igényből?

Ha azonban ez megbomlik úgy, hogy az egyik fél szándékosan és tartósan kivonul a szexualitásból, nem keres megoldást, és nem vállal közös felelősséget a helyzet rendezésében, akkor a kölcsönösség megszűnik. Ilyenkor a kapcsolat egyik alapvető dimenziója egyoldalúan kiesik, miközben a másik félre nézve továbbra is érvényben marad egy korlátozás: a teljes szexuális kizárólagosság elvárása.

Az egyik fél ugyanis olyasmit vár el, amit ő maga már nem teljesít, és nem is törekszik helyreállítani. Ezért ez az igény erkölcsileg nem megalapozott, mert hiányzik mögüle a kölcsönösség, amely a hűség egyik alapja. Az az igény, hogy a másik fél teljesen mondjon le a szexualitásról, erkölcstelen és elfogadhatatlan a másik személlyel kapcsolatban, hiszen ő eredetileg nem vállalt önmegtartóztatást.

„Engedély” a félrelépésre

Habár ez nem feltétlen „engedély” a félrelépésre, a helyzetből „kiállt” személy részére erkölcstelen és jogosultságát vesztette a felháborodás, ha a félrelépés esetleg megtörténik, mert a kapcsolatuk kezdetén arról véletlenül sem esett szó, hogy egyiküknek önmegtartóztatásban kell élnie apácaként vagy szerzetesi életminőségben.

Sajnos egyre több ilyen helyzettel találkozom, aminek okait egy, az enyémnél tágasabb látókörből lenne érdemes felmérni, hiszen ez a problémakör rengeteg feszültség és jövendő agresszió alapját is képezheti.

Sztojalovszky Gábor
akupresszőr, természetgyógyász
Tel.: +36 (70) 203-9850

Ha tetszett ez a cikk, figyelmébe ajánljuk a szerző előző írását is.

Egészségünk: miért nem tudunk figyelni rá?