2005 végén jelent meg Szendi Gábor klinikai szakpszichológus Depresszióipar című könyve, amellyel – pestiesen szólva – jól belecsapott a lecsóba. A szerző ugyanis könyvében nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a depressziót a gyógyszergyárak tették népbetegséggé, és az orvosok ma már minden tizedik embert depresszió diagnózisával gyógyszeresen kezelnek. Mivel Szendi Gábor tudományos vizsgálatok százait tanulmányozta át és elemezte – könyvében csak az irodalomjegyzék 33 oldalt foglal el –, azt kell mondanunk, hogy ezúttal mindenképpen többről van szó, mint a szerző magánvéleményéről. Ahogy dr. Buda Béla, az utószót író jeles pszichiáter megfogalmazta: „A könyv a depresszióval és annak gyógyszeres gyógyításával kapcsolatos dilemmákat szemléletesen tárja az olvasó elé. Ehhez nehéz hozzátenni valamit, de nehéz megcáfolni a főbb állításokat is.”
Nyílt tér
TGN1412
A történteket „az eddig ismert legsúlyosabb gyógyszerkutatási balesetnek” minősítette a szakma és a sajtó. A leukémia, a szklerózis multiplex és a reumás ízületi gyulladás kezelésére kifejlesztett, TGN1412 kódnévvel ellátott új gyógyszer első humán kipróbálásakor, márciusban egyszerre hat önként jelentkező, egészséges fiatal férfi vált áldozattá egy londoni kórházban. A hat fiatalember a kísérleti szer beadását követően szinte azonnal erős fájdalmaktól kínlódva elveszítette eszméletét, egyszerre lépett fel náluk szív-, vese- és tüdőelégtelenség. Az intenzív osztályra kerültek, és az orvosok napokon át keményen küzdöttek életük megmentéséért.
Esti Eszti esete
A hallássérülteket sajnálni szokták… Kivéve mikor kinevetik, ugratják, kihasználják, másnak nézik – s egy percig sem gondolnak arra: mit ért meg, mit nem, hogy éli meg saját helyzetét… Amikor az asszony – a lányával – a szomszédunkba költözött, nem vettem észre semmi szokatlant. Első nap láttam, hogy pakolnak, majd időnként kisebb-nagyobb csomagokat visznek. Ennyi. Három hét is eltelt, amikor először találkoztunk – a postaládánál. Bemutatkoztam, a nő is. Mondta, hogy a lánya most fejezte be az iskolát, hazaköltözött, ezért jöttek ide, a kétszobás lakásba. Aztán mosolyogva elköszöntünk és kész. Nagyon sok dolgom volt, nem foglalkoztam velük…
Kis magyar kórházi abszurd
Novemberben lesz százéves az apósom – remélem, meg is éri ezt az életkort – bár az orvosok tevékenysége néha nem ebbe az irányba mutat. A legutóbbi időkig meglehetősen jó egészségnek örvendett, egyedül élt, és szinte mindenben önellátó volt. Aztán egy vasárnap reggel telefont kaptam: „Nehezen lélegzem, valami baj van, gyere, és hozzál orvost magaddal.” És ekkor kezdődött ez a történet, amelyet minden furcsaságával és kérdőjelével együtt közreadok, hogy tanulságul, egyben egyfajta látleletként szolgáljon egyik vezető fővárosi kórházunk működéséről.
A Jó, a Rossz meg a fák
„Nem szeretnék most zöldaktivista lenni, bár eddig se szerettem volna, se zöld, se más színű, mert egy aktivista rendszerint csőlátásban szenved, figyelmét az élet egyetlen részletére összpontosítja, nem látja a fától az erdőt. Ezt az erdős közhelymondást nem véletlenül alkalmazom, ugyanis éppen a fák és erdők alázták meg a zöldeket, legfőbb támaszukat, akik akár fák törzséhez is képesek odaláncolni magukat, ha arról van szó, hogy bárki, alantas indokból fát akar kivágni. Az indok mindig alantas, hiszen a gyermekek is tudják: a fák jók. Mérgező szén-dioxidot nyelnek el, oxigént bocsátanak ki, nélkülük már egy rothadásszagú üvegházban agonizálnánk, amely valaha szép, élhető bolygó volt, de aztán jöttek a rosszak.”
Az „ártalmatlan” Valeriana, avagy „kedvenc” szövegeim (2.)
Tavaly indított cikksorozatunkat folytatva lássunk egy újabb szöveget, amely a „kedvenceim” közé tartozik. Ezúttal egy recept nélkül kapható, népszerű gyógyszerről lesz szó. Sokan ismerik a Valerianát, és élnek is vele, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, hiszen ez a gyógyszer – mint tudjuk – macskagyökérből (latin nevén Valerianából) készül, bárki számára orvosi javallat nélkül is hozzáférhető, és miért ne kapnánk be belőle egy-egy szemet, ha idegesek, feszültek, nyugtalanok vagyunk? Gondolhatjuk, hogy nem árthatunk vele magunknak, mert csak egy évszázadok óta ismert, kiváló hatású gyógynövényből származó tablettát veszünk be. A valóság azonban egy kicsit más…
Az utolsó dinoszauruszok
„Megvan az ideje az eltépésnek. És megvan az ideje a megvarrásnak.Megvan az ideje a hallgatásnak, És megvan az ideje a beszédnek.”Prédikátor Könyve 2.3.7. Már több mint egy éve, hogy különös meghívót kaptam: az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Epidemiológiai Központ „VÉDŐOLTÁSSAL A JÁRVÁNYÜGYI BIZTONSÁGÉRT” című rendezvényére invitált. Roppant módon megtisztelve éreztem magam, de el nem tudtam képzelni: honnan kerítettek elő 49 (!) év után. Éppen ennyi ideje volt akkor, hogy járványos gyermekbénulást kaptam…
„Kedvenc” szövegeim: C-vitamin (1.)
Most indítandó cikksorozatunkban olyan hivatalos szövegeket adunk közre, amelyek legalábbis elgondolkodtatják, még inkább vitára ingerlik az embert, ha nem vesz mindent készpénznek – például azokból a mondatokból, amelyek a „…kérdezze meg kezelőorvosát és gyógyszerészét” kategóriába sorolhatók. Elsőként a méltán közkedvelt C-vitaminról lesz szó, pontosabban annak a patikában, recept nélkül megvásárolható változatához adott kísérő szövegről. Vagyis a betegtájékoztatóról, amelynek szövegét nem kisebb hatóság, mint maga az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) hagyja jóvá.
Tiltakozunk – csatlakozzon Ön is!
Novembertől nem kérhető kártalanítás az államtól, ha valaki a kötelező védőoltástól nem várt egészségkárosodást szenved vagy meghal. A főként gyermekek számára előírt oltások megtagadása eközben továbbra is büntetendő, a törvény szerint akár szabadságvesztéssel is sújtható. Portálunk a jogszabályi változás ellen tiltakozó kampányt indít, amelyhez bárki csatlakozhat. Tiltakozásunkat a csatlakozók adataival együtt októberben továbbítjuk az ombudsmannak, vagyis az állampolgári jogok országgyűlési biztosának.
Támadás a homeopátia ellen?
Nem újdonság, hogy a korszerűnek minősülő orvoslás hívei elvetik vagy legalábbis megkérdőjelezik a homeopátia létjogosultságát, a homeopátiás gyógyszerek működését. Ennek ellenére a meglepetés erejével hatott az a kutatás, amelynek eredményeit 2005 augusztusának végén tették közzé. Nem is az eredményei miatt, hanem elsősorban azért, mert az egyik legtekintélyesebb orvosi szaklap, a The Lancet adott helyet a tanulmánynak – ráadásul a homeopátiát „leleplező” kommentárral együtt. A kutatás szerzőinek végkövetkeztetése az volt, hogy a homeopátia klinikai hatásai legfeljebb a placebóéval – vagyis a hatóanyagot nem tartalmazó szer hatásaival hasonlíthatók össze. Akik viszont ismerik és alkalmazzák a homeopátiás szereket, azok pontosan tudják, hogy – ha jól választották meg a szert – jóval többről, valóságos gyógyulásról van szó.