Az alpesi és a Bach-virágterápia

A tizenkét gyógyító

A tizenkét alapvető gyógyító növény és eszencia a következő:

  1. Katángkóró (Chicory; Cichorium intybus)
  2. Bohócvirág (Mimulus; Mimulus luteus)
  3. Apróbojtorján (Agrimony; Agrimonia eupatoria)
  4. Szikárka (Scleranthus; Scleranthus annuus)
  5. Erdei iszalag (Clematis; Clematis vitalba)
  6. Kis ezerjófű (Centaury; Erythraea centaurium)
  7. Tárnics (Gentian; Gentiana amarella)
  8. Vasfű (Vervain; Verbena officinalis)
  9. Kékgyökér (Cerato; Ceratostigma willmottiana)
  10. Nebáncsvirág (Impatiens; Impatiens royalei)
  11. Napvirág (Rock Rose; Helianthemum vulgare)
  12. Békaliliom (Water Violet; Hottonia palustris)

Dr. Bach az emberi erényeket, hibákat és a hibákkal analógiában levő gyógynövényeket, illetve a belőlük nyert eszenciákat, amelyek segítségünkre vannak a hiba felszámolásában, szintén ismerteti a Szabadítsd fel tenmagad című, 1932-ben napvilágot látott írásában.

A későbbiekben a 12 gyógyítót további 26-tal egészítette ki Dr. Bach, s az immár 38 eszenciát a velük analógiában levő lelkiállapotok szerint 7 csoportba sorolta, mint ahogy a gyógyulásnak is 7 fokozatát különböztette meg.

Először következzék a további 26 gyógyító eszencia. Az utolsó, a Forrásvíz az egyetlen olyan gyógyír, amely nem növényből készült:

Cseresznyeszilva, Cherry Plum
Rezgőnyár, Aspen
Vörös vadgesztenye, Red Chestnut
Sülzanót, Gorse
Gyertyán, Hornbeam
Rozsnok, Wild Oat
Jerikói lonc, Honeysuckle
Vadrózsa, Wild Rose
Olajfa, Olive
Fehér vadgesztenye, White Chestnut
Vadrepce, Mustard
Vadgesztenyerügy, Chestnut Bud
Hangafű, Heather
Diófa, Walnut
Magyal, Holly
Vörösfenyő, Larch
Erdeifenyő, Pine
Szilfa, Elm
Szelídgesztenye, Sweet Chestnut
Ernyős madártej, Star of Betlehem
Fűzfa, Willow
Tölgyfa, Oak
Vadalma, Crab Apple
Szőlő, Vine
Bükkfa, Beech
Forrásvíz, Rock Water

A lelkiállapotok

A lelkiállapotok, amelyeket a legfontosabbnak tartott felismerni, hogy aztán kezelhessük őket, a következők voltak: a félelem, a bizonytalanság, a jelen történései iránti érdektelenség, vagyis a realitás iránti érdektelenség, a magányosság, más emberek elképzeléseivel és külső hatásokkal szembeni túlérzékenység, a kétségbeesés vagy bátortalanság, végül a mások boldogulása, jóléte miatti túlzott aggódás.