Az autogén tréning (6.) – a szógyógyszer

Ahogy az autogén tréninget ismertető cikkekben már jeleztem, a hatodik gyakorlat a pont az i betűn. A gyakorló olyan élményt tud átélni, amilyenhez eddig hasonló sem volt: miközben az egész teste kellemesen meleg (esetleg érzi a keringő vér lüktetését is), a homloka kellemesen hűvössé válik – és olyan is marad.

Klienseimet úgy készítem fel erre az élményre, hogy nyári, napozás közbeni helyzetükre emlékeztetem őket. Előfordulhat, hogy miközben az egész testük élvezi a Nap melegét, a fejüket árnyékban tartják, elkerülendő a napszúrást. Nos, ilyenkor érezhetik, hogy az árnyékban el-ellibben egy könnyű nyári szellő az arcuk, főleg a homlokuk előtt. Az arcnál a kiemelkedő orr és az arccsontok miatt ez nem annyira észlelhető, de a viszonylag nagy, sima felületű homlokon egyértelműen érvényesül a frissítő, hűsítő hatás.

Vidéki ismerőseim nekem is elmondták a Bagdy Emőke által már az egyik előző részben említett „ősi tudást”: ha az alvó gyermek vagy felnőtt ember homlokára fújunk, alvása elmélyül. Fontos volt ez a korábbi századokban nemcsak azért, hogy a gyerek hagyjon még egy kicsit dolgozni bennünket, de a nyáron, a földeken az elfogyasztott ebéd után az „embernek” is járt egy kis alvás egy fa vagy bokor árnyékában, hiszen hajnalban 3-4 körül kelt. S a mellette csendben ülő asszony nemcsak azért legyezgetett a kendőjével, hogy frissítse a levegőt és távol tartsa a legyeket, hanem azért is, nehogy túl korán riadjon fel az álmából a párja. Ha látta, hogy mocorog, bizony rá-ráfújt a homlokára: aludna még egy kicsit.

Kérdezhetik, hogy honnan tudta ezt az az egyszerű asszony. Tanulta a nővérétől, az anyjától, a nagyanyjától – felelném, de erre ott a következő jogos kérdés, hogy őneki meg ki tanította, ad absurdum: ki mondta ezt az „első” asszonynak?

Az éber álom

Ma látónak, nota bene tisztán látónak, az extraszenzoriális percepcióra (az érzékszerveken kívüli érzékelésre) képesnek hívjuk-mondjuk az ilyen embert. Régen füvesembernek, gyógyítónak, bábának, vajákosnak, táltosnak meg hasonlónak nevezték. A lényeg az, hogy neki nem kellett mondani, ő „csak úgy” tudta, érezte, hogy mikor mit kell tenni, mi mire jó… A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy a legtöbb ilyen embernek azért volt valami (látható vagy tudható) baja, gyengéje. De hát ez annyira érthető: ha ő az energiája, életereje valahány százalékát arra tudta fordítani, amit mi csak csodálkozva néztünk, tiszta sor, hogy annyival kevesebb ereje, energiája maradt másra: beszédre, mozgásra, egészségre… Igen, mondhatjuk alázattal, az élet már csak ilyen, kiegyenlíti a dolgokat; mint ahogy az adott közösség is mindig és mindenben gondoskodott ezekről az emberekről…

Visszatérve a hatodik gyakorlat jelentőségére: a mai tudásunkkal értjük, hogy az a bizonyos elmélyülő alvás az AT-t végző ember esetében egyrészt a két agyfélteke speciális együttes működésében nyilvánul meg (féltekei szinkronizáció), ami sajátos tudatállapotot eredményez. Másrészt viszont abban, hogy az ilyenkor készített EEG (ami az agyi elektromossági tevékenységet rögzíti) téta-delta-dominanciát mutat: a legtöbb agyhullám 1-4 és/vagy 4-7 ciklus/secundum „lassúsággal” rezeg. Ez a két hullám pedig a teljes regenerációt, az öngyógyítást – illetőleg a mély relaxációval egyidejűleg ható éberálom-tevékenységet jelzi. Ezért rögzíti a szakirodalom, hogy a sikeres AT-gyakorlat kb. 10 perce másfél-két és fél órás alvással egyenértékű.

Az élmények emlékének megőrzése

Ám bizonyos szempontból ma már ennél többet is tudunk a hatodik gyakorlatról. Tudjuk, hogy mentálisan is gyógyítja-fejleszti a gyakorlót, megkönnyítve a korábbi negatív élmények pszichovegetatív, kognitív és energo-informatikai feldolgozását is.

Ahogy írtam a bevezető cikkben, a gyakorlókat arra is kérhetjük, hogy közvetlenül az AT befejezése után „előmeneteli jelentésben” adjanak számot arról, milyen testi, pszichés és spirituális élményeik voltak a gyakorlat végzése közben, főleg a „csend” perceiben. Nos, ha ezt összekötjük azzal, hogy ugyanakkor telemetrikusan rögzítjük az illetők testi és vegetatív „mutatóit” (tehát mérjük és feljegyezzük a szív, a légzés, az agy, a verejtékmirigyek működését, a pulzus és a vérnyomás változását stb.) és mindezeket az objektív adatokat szembesítjük a szubjektív élményekkel, megdöbbentő következtetéseket vonhatunk le a black box, a fekete doboz – vagyis a nagyrészt még ma is ismeretlen agy – működéséről.

Nem kevesebbről beszélhetünk ezzel kapcsolatban, mint arról, hogy ma már nagyrészt tudjuk, milyen „forgatókönyv” szerint dolgozza fel, teszi pszichésen és mentálisan is elfogadhatóvá az agy a stressz, a fájdalom, a gyász, a pszichés trauma azonnali, elsődleges következményeit. Hangsúlyozom, ez nem az úgynevezett agymosás! Hiszen ezt nem külső személy végzi, hanem maga az érintett agya, a személyiség pszichofiziológiai működése hajtja végre egyfajta öngyógyító folyamatban! S e folyamat célja nem a törlés, a felejtés, hanem az élmény emlékének az érzelmileg-energetikailag nem annyira terhelő megőrzése. A külső személyek csak a tárgyi és személyi feltételeket biztosítják: az ún. ingerszegény környezetet és az AT ismeretét, gyakorlati alkalmazásának képességét.

AT – a szógyógyszer

Csodálatos eredményekről számoltak be ezzel kapcsolatban azok a kutatók, akik a második világháborúban és később a testileg, lelkileg és spirituálisan is sérült amerikai katonák pszichés rehabilitációját végezték, többek között az autogén tréning segítségével. Nyomon tudták követni, ahogy „szelídül” az élmény emléke: csökken az affektív-emocionális (érzelmi-indulati-hangulati) töltet negatív energo-informatikai ereje, és lassan a helyükre kerülnek a dolgok… A helyükre kerülnek – anélkül, hogy a katona szembesült volna a konkrétumokkal, mondjuk a saját szerepét illetően a helyzete ilyetén való alakulásában… avagy be kellett volna bárkit avatnia a titkaiba… S mindezt gyógyszer nélkül, csak a kliensek által „szógyógyszernek” elnevezett AT alkalmazásával.

Ez hát az a bizonyos pont az i betűn. Ezért szeretem az autogén tréninget, és tartom különösen hatékonynak a vegetatív idegrendszer harmóniájának helyreállítása, a betegségek megelőzése, továbbá a személyiség mindenoldalú fejlesztése szempontjából.

Dr. Csíky Antal
holisztikus integratív terapeuta
munka szakpszichológus
alternatív gyógyító
Tanácsadás