A játék gyermekkorban az élethez szükséges
A játék a gyermeket leginkább alakító és fejlesztő hatású elfoglaltság. A játék egy pici gyermek esetében rengetegféle tanulási folyamatot tartalmaz. Jelentősen segíti a gyermekeket önmaguk és a környezet, a világ megismerésében. Az alábbiakban a megfogható tárgyakkal, játékokkal kapcsolatos tapasztalatait összegzi Sztojalovszky Gábor természetgyógyász.
Ma már nagyon pici korban is telefon, tablet, laptop áll rendelkezésre, hogy a gyermek megnyugodjon. A szülő ezt természetesnek tekinti, mert hogy halad a világ, és amúgy is a gyermek elvan, ő pedig teheti, amit csak szeretne.
Internetfüggőség és lego – na és a kreativitás?
A szülő sokszor internetfüggő, így a gyermek nevelését szintén az internetre bízza. A gondolkodást felváltja az információözönből származó, irányított és korlátozatlan információbevitel. És ez szinte minden ilyen gyermeknél együtt jár a függőséggel. Az így szocializálódott személy korlátozottan érzékeli a fizikai világban meglévő törvényeket, és a kreativitása, önálló gondolkodása az instant világra korlátozódik.
A másik kategória a lego, amely természetidegen színeivel és az előre leírt összerakási útmutatókkal nagymértékben csökkenti a finom színárnyalatok érzékelését, a kreativitást, és egy borzalmasan drága, összeszerelt porfogót hoz létre. Sokan tekintik kreativitást növelőnek, bár az előre megadott összerakási útmutató éppen ezt öli meg.
Ide tartozik még a megszámlálhatatlanul sok pici személyautó, speciális jármű, a babák tömkelege és egyéb tárgyak gyűjteményei. Itt a darabszámok folyamatos növelése a cél, amit a szülő csak támogat, a gyermek pedig ilyenkor akár egy kiürült flakonnal is szívesen játszik, mert abban látja, éli meg a fantáziáját, ha a virtuális világban maradt még valamennyi belőle.
És ha meg kell javítani valamit?
Ma egy átlagos fiatal felnőttnek a gyakorlati tevékenységekről fogalma sincs, semmit sem tud a ház körül megcsinálni, megjavítani. A kreativitást olyan szintre vitték le, hogy szakembert hívnak minden helyzetben, amikor sok idősebb személy még élvezetet talál ezekben az esetekben, feladatokban.
Életem első éveiben fa építőkockákat és egy asztalosüzemből különböző méretű és formájú hasábokat vettek a szüleim. Ezekkel játszva, hamar megtapasztaltam és megtanultam a fizika alaptörvényeit, így a súlypont, egy „építmény” stabilitása és a fizikai életben szükséges sokféle dolog készség szinten belém ivódott. Később szöget is szereztem, kalapácsot, kézi cigányfúrót, szóval egyre ügyesedtem. Ma szinte semmilyen fizikai tevékenység nincs, amit ne tudnék megoldani. Természetesen már gépekkel, modernebb eszközökkel.
Mikor felmerül bennem, hogy segítek egy 30-45 év közötti embernek a ház, a lakás körüli munkában, esetleg csak szerszámot adva hozzá, igencsak meglep, hogy nem ismer fel egy gyalut vagy vésőt, és így nem is képes vele bármit tenni. Akik nyitottak – mert vannak ilyenek szép számmal –, olyan örömet mutatnak az első csapolás, tiplizés, fa- vagy fémmunka során, hogy az számomra is meglepő és jólesik. Többen most élik meg először a valódi sikerélményt, az alkotás örömét.
Igazi játék helyett kütyü halmozás
Mindezt az érintett pici korban is megélhette volna, ha nem a fizikai tárgyak megléte tette volna boldoggá, főként az, hogy milyen sok van belőlük! A mostani kicsik esetében a kütyüimádat még szomorúbb, hiszen azokhoz még gondolkodni sem kell, mert minden instant módon rendelkezésre áll, az irányított működések bizonytalan biztonságával. Talán ezért is van egyre több figyelemzavaros gyermek?
Kedves Olvasó, ha idáig elértél és édesanya vagy édesapa vagy, tedd boldogabbá a gyermeked! Mert a virtuális világ nem az, amiben a gyermekednek boldognak kell lennie. Ez csak pótcselekvést kínál. Te is tudod, hogy ha a munkahelyeden órákon át a képernyőt kell nézned, mennyire boldoggá tehet a való világ, a nap, a levegő, a fák látványa.
Kívánom, hogy éld meg a boldogságot, és teremtsd meg a gyermekeidnek is!
Sztojalovszky Gábor
akupresszőr, természetgyógyász
Tel.: +36 (50) 110-5977
Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:
Ügyes vagy béna? Milyennek látjuk a másikat?
