Étrend-kiegészítők a gyógyításban: még az orvosok sem látnak tisztán
Mit, mikor és kinél lehet alkalmazni?
Az, hogy mikor javallott valójában egy bizonyos étrend-kiegészítő szedése, gyakran még az orvosok többsége előtt sem egyértelmű és világos. Ennek oka egyrészt az, hogy nem ismerik részleteiben a Magyarországon kapható kínálatot, másrészt korábban (az OÉTI alaplistájának megjelenéséig) nem állt rendelkezésükre olyan egységes lista, amelyből egyértelműen kiderülhetett volna számukra, mely betegségek megelőzése/kezelése céljából érdemes kiegészítő terápiaként ezeket a készítményeket is felhasználni.
Armbruszt Simon, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének tudományos munkatársa az OÉTI-konferencián tartott előadásában úgy vélte: a szakma általánosan elfogadott álláspontja szerint a test megnövekedett tápanyagszükségletét elsősorban a természetes étrend változtatásával kell kielégíteni, vagyis az esetek többségében nem volna szükség étrend-kiegészítő készítmények szedésére. Vannak természetesen olyan szélsőséges esetek, amikor szükség lehet az ilyen készítményekre is. Így például a szélsőséges vegetáriánus elvek szerint táplálkozó egyéneknél, a táplálékallergiával vagy -intoleranciával küszködőknél, a gyulladásos bélbetegségben vagy irritábilis bélszindrómában szenvedőknél. Szükség lehet továbbá némely krónikus betegség kórházi kezelése alatt is a diétás étrendet kiegészítő készítményekre. Például a hosszan elhúzódó lázas állapot, a hasnyálmirigy-gyulladás, a májgyulladás (hepatitis), a csontritkulás, a kemoterápia mellékhatásai és a műtét utáni állapot kezelésénél. Indokolt lehet még szerinte az étrend-kiegészítők szedése vérszegénység, HIV fertőzés, angolkór, akut hasmenés, dialízis kezelés és autoimmun betegségek esetében is.
Speciális szükségletek
Bizonyos életkorban vagy állapotban lévő személyeknek szintén speciális szükségletei lehetnek a különféle étrend-kiegészítők. Így például pozitív hatásuk lehet az időseknél, a várandós nőknél, a gyermekvállalás előtti hónapokban, a szoptatás alatt, a szívműködést erősítő étrend alkalmazásakor, illetve azoknál a személyeknél, akik folyamatos és intenzív sporttevékenységet végeznek. A kórosan elhízottak testtömegcsökkentő terápiájának részeként is alkalmazhatók étrend-kiegészítők.
Bizonyos népcsoportoknál betegségmegelőző céllal való használatuk mindenképpen előnyös lehet. Tudományos kutatások bizonyították, hogy az anyagilag szerényebb körülmények között élő családok tagjainak szervezetében kimutathatóan alacsonyabb a vas szintje, mint a náluk jobb körülmények között élőkében. Az is bizonyított tény, hogy az 50 éven felüliek szervezetének nő a B12-vitamin szükséglete, illetve a menopauza előtti korosztályokba tartozó nőknek nagyobb a vasigényük. A terhességet megelőző hónapokban a gyermekáldásra váró nőnek az átlagosnál több folsavra volna szüksége. Az időseknek, a napot kerülőknek, illetve a testükön sok anyajegyet viselők szervezetének az átlagosnál nagyobb D-vitamin-adagra lenne szükségük.
A dietetikus szerint a különféle étrend-kiegészítőket ajánló orvosnak tekintettel kell lennie páciense egyéb betegségeire, az azok gyógyítására szedett gyógyszereire, a különböző készítmények hatásaira és ellenhatásaira. A kortikoszteroidot szedő betegek szervezetének például nő a kalcium- és D-vitamin-igénye, az orális fogamzásgátlókkal élőknek pedig a cink-, folsav-, B6- és B12-vitamin-szükséglete. A warfarin hatóanyag alkalmazása pedig megnövekedett E- és K-vitamin-bevitelt kíván.
Említésre méltó továbbá a cink és a vas egymásra hatása, és figyelembe kellene venni azt is, hogy a kalcium, a fitinsav, a tanninok, a polifenolok megkötik vagy gátolják a nem vérből származó vasnak a szervezetbe való felszívódását. Továbbá azt is, hogy az E-vitamin zsiradékkal együtt fogyasztva jobban felszívódik, a kalcium pedig napi egy adagban bevéve kisebb hatékonysággal hasznosul, mint többszöri adagra elosztva.
