Étrend-kiegészítők a gyógyításban: még az orvosok sem látnak tisztán
Annak ellenére, hogy bizonyos betegségek megelőzésében (szív- érrendszeri problémák, agyi érkatasztrófa és némely tumor) az antioxidánsok jótékony hatása bizonyított tény, azok adagolásánál sem árt az óvatosság. Több kutatás megkérdőjelezi például az A-, az E- és a C-vitamin egyértelműen jótékony hatását.
A szociális okok miatt, illetve bizonyos betegségek következtében vagy a helytelen táplálkozás miatt kialakuló alultápláltság leggyakrabban a daganatos betegeknél, a veseelégtelenségben szenvedőknél, a műtéti beavatkozáson átesett időseknél jelentkezik fokozott mértékben. Továbbá érvényes ez az összefüggés a táplálkozási zavarokkal, depresszióval küzdőknél és a szegénységben élőknél. A felsorolt csoportok tagjainak mindenképpen javallott a szervezet szempontjából fontos anyagok megfelelő étrend-kiegészítővel való pótlása.
Nagyobb szerepük lehetne a dietetikusoknak
Egy brit kutatás adatai szerint a háziorvosi praxisokban kezelt betegek 5-23, a házi ápoltak 26 százaléka, a szociális otthonokban élőknek pedig a túlnyomó része alultáplált. A 65 éven felüli britek 14 százalékáról ugyanez elmondható.
A szakértő szerint a jövő orvoslásában a jelenleginél sokkal nagyobb szerepet kellene szánni a dietetikusoknak. Különösen a háziorvosi praxisokban vehetnék nagy hasznukat, ahol az orvos gyógyító munkája mellett alig vagy egyáltalán nem jut idő a rendelőben megjelenő páciensek fizikai kondíciójának a felmérésére és táplálkozási, életvezetési tanácsok adására. Ennek a munkának lehetne megfelelő támogatója a dietetikus.
A diétás tanácsadás klinikai hatásfokát két külföldi tudományos elemzés is vizsgálta. Ezek szerint a dietetikusok egyik legfontosabb feladata, hogy megismertessék az emberekkel a gyógyszeres terápiát kiegészítő lehetőségeket, felvilágosítsák őket az alkalmazható szerek valódi hatásairól és eloszlassák a bizonyos készítményektől csodákat váró hiú reményeket.
Veszélyes mellékhatások súlycsökkentés esetén
Martos Éva, az OÉTI főigazgató főorvosa előadásában többek között a súlycsökkentő hatású étrend-kiegészítőkre hívta fel hallgatósága figyelmét. Ez a termékcsoport különösen népszerű a vásárlók körében, mert az elhízottak, túlsúlyosak többsége azt képzeli, hogy segítségükkel minden különösebb életmódváltás, súlycsökkentő diéta, illetve rendszeres testmozgás nélkül megszabadulhatnak a súlyfeleslegüktől.
A termékek könnyen hozzáférhetők, mivel recept nélkül kaphatók, így mellőzhető az orvosi vizsgálat és felügyelet vagy a dietetikus tanácsainak követése. Ráadásul a termékek intenzív médiareklámja általában azt sugallja a leendő vásárlóknak, hogy rendkívül hatásos, természetes, vagyis teljesen ártalmatlan készítményekről van szó, amelyek rövid időn belül karcsúvá teszik a szedőjét. A vásárlók általában szinte semmit sem tudnak az esetleges mellékhatásokról, a készítmény helytelen szedésének (túladagolásának) következményeiről, az általuk szedett más készítményekkel való kölcsönhatásokról, illetve a fogyókúra alatt követendő életmódról. A fogyókúrás étrend-kiegészítők jelenlegi hatásfoka növelhető lenne azzal, ha a termékek csomagolásán a gyártó/forgalmazó kötelezően feltüntetné azt a tényt is, hogy az adott gyártmány önmagában kevés a fogyáshoz és szedése nem helyettesítheti az egészséges táplálkozást, az aktív életmódot.
Az alaplistában szereplő fogyókúrás étrend-kiegészítők különböző módon kívánják elősegíteni a súlycsökkenést. Vannak, amelyek felgyorsítják az anyagcserét, így növelik az energialeadás lehetőségét (pl. Citrus aurantium, guarana, koffein, maté tea stb.), mások a jóllakottság érzését keltik (guar gumi, glucomannan, útifű stb.) vagy gátolják a zsír felszívódását (kitosan), illetve megváltoztatják a szervezet szénhidrát-anyagcseréjét (króm, ginszeng), továbbá vízhajtó hatásúak (gyermekláncfű).
Nemzetközi kutatások hatékony fogyasztószernek tartják például a keserű narancs kivonatából készített termékeket, ám a Mayo Klinikán végzett vizsgálatok eredményei alapján arra is figyelmeztetnek, hogy mellékhatásként megjelenhet a vérnyomás-emelkedés, az agyvérzés, a szívritmuszavar, a mellkasi fájdalom, illetve a jóindulatú simaizom daganat kockázata.
