Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Jobb test, jobb vér – tönköly

A tönköly igen sokoldalú gabona, a búzára allergiás emberek gyakran találnak alternatívát benne. A tönköly íze enyhén diós, könnyen süthető, tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Pörkölve pótolhatja a kávét, a pelyvájából pedig párnát szoktak készíteni, amely alvás közben masszírozza a nyakat és a vállat. Gluténérzékenyek kerüljék a fogyasztását.

Bingeni Szent Hildegard (1098-1179) szerint a tönköly a legjobb gabona, „fogyasztójának jobb testet és jobb vért, örömteli emberi gondolkodást hoz”. Amit az apátnő, gyógyító és természettudós tudott, az mára tudományosan is bizonyított: a tönköly több ásványi anyagot és vitamint kínál, mint a legjobb búza. Magas kovasav tartalma pozitív hatással van a mentális képességekre és a koncentrációra, valamint a bőr és a haj egészségére. A tönkölyben található:

  • 62% szénhidrát
  • 2,7% zsír
  • 8,8% rostanyag
  • 12% értékes fehérje, amely nyomokban minden esszenciális aminosavat tartalmaz

Mire használható?

A tönköly a közönséges búzával rokon, ősi búzafajtákból származik, és mára ismét nagy népszerűségnek örvend. A búzaliszt alternatívájaként a tönkölyliszt például kenyér és zsemle formájában, de pizzatésztaként, vagy kekszként is felhasználható. A tönkölyliszt számos szupermarketben és élelmiszerboltban kapható. A glutén magas aránya miatt a tönköly kiváló sütési tulajdonságokkal rendelkezik. Gluténérzékenyeknek azonban a tönköly nem ajánlott.

A tönköly felhasználható tönkölysör főzésére is.

Tönköly az éhínség ellen

A tönkölybúza különleges formája az aszalt tönköly. Ez a félig érett, majd megszárított gabona. Először 1660-ban említik az Amorbach kolostor pincészetének számlájában. Nedves nyár, eső és jégeső, amely a gabonát a földre döntötte, mindig volt. A gazdálkodók a szükségből erényt kovácsoltak: levágták a még éretlen tönkölyt és tűz felett szárították meg. A még éretlen szemeket nem őrölték, hanem főzték. Ízletes és tápláló ételeket készítettek, amelyek segítettek az éhínség leküzdésében.

Manapság pontosan kiszámítják a betakarítási időt, a zöld magot szárítják (aszalják), ezzel az elveszíti csírázóképességét, őrölhetővé válik. Az aszalt tönköly egyre népszerűbb, mert ízletes, és nem csak a vegetáriánusok körében. Egészséges is, mivel magas kálium-, magnézium-, foszfor- és vastartalma fontos építőeleme a kiegyensúlyozott étrendnek.

Fájdalmak ellen

Még a magról leválasztott pelyva sem minősül hulladéknak. Hildegard von Bingen ideje óta használják párnatöltésre, fájdalmak enyhítésére és nyugtató hatása miatt. Az ilyen tönkölypárnákat Az ilyen tönkölypárnákat egyaránt használják melegítő és sima párnaként, például reuma és feszültség esetén.

Igénytelen gabona

A rokon búzától eltérően a tönköly kevésbé igényes, stabilabb és időjárásállóbb, de jó földterületre van szüksége. Alig fogékony a kártevőkre, a tél nem árt neki, de a műtrágyázás sem ad csúcshozamot.

Több mint 3000 évvel ezelőtt érkezett a tönköly Ázsiából Spanyolországba és Közép-Európába. A középkorban a tönkölyt Svájc nagy részén, Tirolban, és Baden-Württembergben termesztették. Csak a 20. században – amikor a gazdálkodók műtrágyával növelték terméshozamukat – csökkent a tönkölytermesztés a búza javára, mivel terméshozamai lényegesen alacsonyabbak, mint a búzáé, és a tönkölymaggal csaknem összenőtt pelyva eltávolítása bonyolult és költséges.

(Németből fordította: Koncz László)

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Ezeket egye fehér liszt helyett