Ősszel, ha lehetőségünk van rá, gyűjtsük a gyógyító növényeket! A termések és a gyökerek szedésének, feldolgozásának ez az időszaka azért kedvező, mert ekkor tartalmazzák a legtöbb gyógyító erőt. Németh Imréné Éva fitoterapeuta természetgyógyász cikkében sorra veszi mindazt, amit a természet ilyenkor kínál az egészségünk megőrzéséhez és visszanyeréséhez.

„Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”
(Albert Camus)

Szeptembert írunk. Az időjárási viszonyok megváltoznak. A még nyárias nappalokat kicsit hűvösebb éjszaka követi, kezdődik az átmenet az őszbe. Szeptember első napja a népi hagyományban is őszkezdő napnak számít. Az északi népek elsősorban a betakarítás kezdetének tartják. A szüretelés, a kukoricatörés, tengerihántás ideje. A termények begyűjtésének, szárításának és téli raktározásának, valamint az eltevésnek a hónapja. Az iskolákban megkezdődik a tanítás. Erdélyben a pásztorok ezen a napon állnak szolgálatba.

Ez már a nyárutó, a természet lassú visszahúzódása az új évszak kezdete előtt. Azt tartják, hogy ha ezen a napon esik, esős őszre lehet számítani. Szeptember 5-én Lőrinc névnap van, ezután már a dinnye sem élvezhető ízű, lucskossá, vizessé válik.

Gyógyító zab, káposzta, befőttek

A megerőltető nyári és kora őszi, nehéz fizikai munka igénybe vette a parasztemberek egészségét, teherbírását is.

„… édesapámnak sokat fájt a dereka. Nem es csuda… különösen kaszáláskor, kapáláskor. Ilyenkor édesanyám zabot főzött, egy fejkendőbe belétekerte és apámnak a derekára kötötte, vaj, ha nem vót nagy dologüdő elterítette a meleg zabot és reafektette. Ez jót tett neki.”
(Petkipataka, Bilibók Fülöpné)

Az asszonyok feladata volt a ház körüli kerti munkák mellett a családi éléskamra feltöltése is. Az ízletes, kapros, fűszeres savanyú uborkák, káposztával töltött savanyú paprika és a birssel, tormával, babérlevéllel ízesített káposztasavanyítás egyaránt az őszi időszakban történt. Sokféle gyümölcs termett ilyenkor, így a téli körte, a birsfélék, a téli alma, szőlő állt a legnagyobb mennyiségben rendelkezésre. Alma- és körtebefőtt, almasajt, körte- és almakocsonya (zselé), lekvárok, amelyek tájanként eltérő formában készültek, de az éléskamra részét képezték. A dolgos, erősen igénybe vett, szorgalmas kezek, karok bizony gyakran fájdalmassá váltak.

„Szegén jó édesanyámnak a keze fejin, a sok munkától íncsomó keletkezett. Nem használt neki semmiféle kenőcs. Erőst félt szegénkém a falusi ember, aki kórházba nem vót még. Akkor azt mondta édesanyámnak egy komaasszonya, hogy jó erősön szorítsam meg a keze fejit. Úgy is csináltam, jól megszorítottam, el es ordította magát az úgy fájt neki, de ettől a szorítástól visszaszökött az ín a helyire. Ez egy kiszökött, kenetlen ínbog vót.”
(Gyimes, Antal Éva)

Népi gyógymódok: kenegetés, masszírozás

A gyógyítási módok között fontos helyet foglalt el a kenegetés, masszírozás – írja Vasas Samu Népi gyógyászat c. könyvében. Ezt a legegyszerűbb esetben gyümölcsecetes-szappanos vízzel végezték, de akadt olyan falu is, ahol a főtt torma levét dörzsölték be, türelmes masszírozással. Nádas mente néhány falvában például a zsírban pirított meleg vöröshagyma szolgált erre a célra. A fájdalom elmúltával nyugtázták a kenőasszonyok munkáját: „Hasznos vót a keze”.

Szép őszi népszokás a piros alma ünnep. A mosdóvízbe piros almát tesznek, hisz aki ebben mosdik meg, az egész évben piros pozsgás arcú és kicsattanóan egészséges lesz, akár a piros alma.

Alma, körte, dió, szőlő

Helyneveink még ma is utalnak arra, hogy az ősmagyarok is fogyasztottak almát, körtét, diót, szőlőt – írja Oláh Andor Újhold, új király c. könyvében.

„Hajdan a földműves egy darab kenyérrel és egy kosárka szőlővel indult a mezőre, de abban a barna kenyérben és az arany szőlőben, annak lángjában és cukrában benne volt mindaz, ami izmainak, szívének aznapra kellett.”
(Szőcs István)

Az egykori, kővel történő őrlés biológiailag értékesebb lisztet adott, mint a mai modern eljárások. A kenyérhez a kovászt nemzedékről nemzedékre adták át egymásnak a család nőtagjai, évszázadokon át. Ez a kovász magában hordozta egy-egy család történelmét, összetartozását, élni akarását.

Aszalás, szárítás ezerféleképpen

Erdélyben, de másutt is a gyümölcseltevésnek, aszalásnak, szárításnak ezer módját ismerték, a szatmáriaknak is kedvelt ételei közé tartoztak a szárított gyümölcsből készített ételek, levesek.

Az aszalt gyümölcsöket, savanyított készítményeket alkalmazták a gyógyításban is:

„Bőrkeményedés, tyúkszem esetén aszalt szilvát teszünk reá éjszakára, az megpuhítja, s van úgy is, hogy reggelre kijön a csöge.”
„Székszoruláskor szilvalekvárt vízzel elkeverünk, reggel éhomra és este lefekvés előtt abból iszik a beteg egy vizespohárral.”
(Inaktelke – Kalló Andrásné)

Az egyik kedvelt szeptemberi búcsúnapon, Mária névnapon (Szűz Mária születésének napja) egyes vidékeken ekkor kezdték a gabona elvetését. Megfigyelések szerint e naptól keltek útra a költöző madarak is.
Hagyomány volt, hogy ezen a napon kezdték a dió leverését a fáról.

Gyógynövények: milyen termést és gyökeret érdemes gyűjteni?

Ősszel, ha lehetőségünk van rá, gyűjtsük a gyógyító növényeket! A termések és gyökerek szedésének, feldolgozásának ez az időszaka azért kedvező, mert ekkor tartalmazzák a legtöbb gyógyító erőt.
Milyen terméseket, gyökereket találhatunk a természetben? Mit gyűjthetünk?

Fekete bodza termését száríthatjuk vagy elkészíthetjük lekvárnak, szörpnek. Csak a fán termő, piros szárú, érett bogyók (fekete színű termések) alkalmasak feldolgozásra. Értékes flavonoidokat, antociánokat, vitaminokat, szambucint, gyümölcssavakat tartalmaznak. A népgyógyászatban meghűlés ellen, reumás és idegbántalmak enyhítésére, nyersen hashajtásra használták. A gyümölcs nedve a trigeminus-ideg zsábájának és a köszvénynek dicsért szere, fájdalomcsillapító és nyugtató hatású, emellett összetevői tudományos kutatások alapján vírusellenes hatásúak többféle, főként légúti vírusok esetében is.

A bodzabefőtt és a dzsem gyomor- és vesebántalmaknál, bélrenyheségeknél kifejezetten ajánlatos. A bodzalé izzasztó, lázcsillapító hatású meghűlésnél.

Hogyan készíthetjük el? A terméseket erős mosás után gondosan szárazzuk le (a szár mérgező anyagokat tartalmazhat), akár egy étkezéshez használt villa segítségével, majd kevés víz hozzáadásával megfőzzük, leszűrjük a magjaitól és ismét átfőzzük, üvegekbe töltjük, dunsztoljuk.

„ …vót egy beteg ember, tüdőbajba esett, sokat szenvedett szegény, még fődi bodzából es főztek neki lekvárt és azt es ette, de egészen nem jött helyre…”
(Gyimes, Bíró Veronika)

Galagonya, dió, vadgesztenye, csipkebogyó, komló

Érdemes gyűjtenünk a galagonya (Crataegus monogyna) termését, amely javítja a szív vérellátását, fokozza a szív koszorúereinek keringését, enyhíti az időskori szívpanaszokat, ritmuszavarokat, valamint a vérnyomást és a koleszterinszintet is csökkenti.

A dió termése szinte mindent tartalmaz, amire szüksége lehet az emberi szervezetnek, hidegen sajtolt olaja belsőleg és külsőleg is igazi gyógyhatású szer.

A vadgesztenye magtermését (Aesculus hippocastanum) külsőleg használhatjuk: összetevői előnyösen befolyásolják az érfal törékenységét, a visszérgyulladást, a visszeres panaszokat, és lassítják a véralvadást. Krémekbe keverve eredményesen felhasználhatjuk gyógyító erejét.

A csipkebogyó termése (Rosa canina L.) főként C-vitamin, B1-, B2-, P-vitamin, szénhidrátok, szerves savak és karotinoidok tárháza, a termés olajában telítetlen zsírsavak találhatók. Vitaminpótló, roboráló, lekvárja pedig elősegíti az emésztést. Aszmagtermésének présolaja bőrgyógyászati értékű. Az első deres napokig gyűjthető.

A komló (Humulus lupulus L.) termése, szárított levendulával és citromfűvel keverve elalvási nehézségek esetén, egy vászonpárnába téve segítheti a nyugodt alvást.

Rövidebb napok, betakarítás

Az őszi napéjegyenlőséggel a nappalok egyre rövidülnek, napról napra kevesebb természetes fényt láthatunk. A szőlő is beérett, megkezdődik a szüret, majd a szüreti mulatságok, bálok ideje is eljön.

„Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, amely minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek…Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg.”
(J. R. Ward)

Évről évre szeptember utolsó napjainak egyikére, Mihály napjára jósolják az időjárás hidegebbre fordulását. Úgy tartották, hogy ekkor már a legelőn nem növekszik a fű, a szabad vizekben a halak az iszapba húzódnak. A pásztorok is visszatérnek állataikkala legelőről.

Ha a fecskék még nem repültek el…

A népi megfigyelések szerint, ha ezen a napon a fecskék még nem repültek el, akkor hosszú, szép őszre számíthatunk. Még egyszer nyírjuk le a füvet a kertben a ház körül, szedjük fel a dáliák gumóit, takarjuk be a fagyérzékeny növényeinket, a tavaszi hagymás növényeket ültessük el.
Aztán ha már a kerti szerszámokat is a helyükre tettük, figyeljük a fecskéket, figyeljük a természetet!
Üzen nekünk.

Németh Imréné Éva
fitoterapeuta természetgyógyász, Energy Belváros klubvezető
Tel.: +36 (20) 974 2394
E-mail: nemeva54@gmail.com
Tanácsadás

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Házi fűszerpatika, izzadt láb, száraz bőr

Ajánljuk még a Gyógynövénykeresőnk használatát.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről