Szeret, nem szeret? A virágok válaszolnak
Mi is lehetne a tavasz legfontosabb kérdése? Fiatalság, bolondság! – szól a mondás, ám bárkit bármilyen életkorban elérhet a szerelem érzése. Németh Imréné Éva fitoterapeuta természetgyógyász ezúttal három színpompás tavaszi virágról – a százszorszépről, az ibolyáról és a salátaboglárkáról –, valamint a bennük rejlő kincsekről írt cikket, sok hasznos tanáccsal.
Amikor az első napsugár végig pásztázza a rétet és a kerteket, azonnal feltűnnek a fűben a kicsi apró, színpompás virágú szépségek. Nem tudunk betelni a látvánnyal. Fehér és rózsaszín gombszerű, nyiladozó bimbók, lilában pompázó ibolyák és a zöld fűből sárgán és fényesen kivillanó, csillag alakú apró virágszirmok váltakoznak. A látvány elvarázsol bennünket.
Közelebbről figyelve már kiderül, hogy itt a százszorszép, az ibolya és a napsárga salátaboglárka alkotja a természet virágoskertjét. Akit nem csupán a virágok szépsége érdekel, hanem a számunkra is értékes összetevői, sokféle hasznos hatásuk – az mindenképpen olvasson tovább.
A százszorszép támogatja a légzőrendszert, a vesét és a májat
A százszorszép (Bellis perennis L.) hétköznapi, kicsiny évelő növény, amely egész Európában és Ázsiában is őshonos. Parkok gyepének díszítésére, de még fűmagokhoz keverve is találkozhatunk vele, ahogy a kertekben és mezőkön is elterjedt, kedvelt kicsi virág. Szinte tavasztól őszig folyamatosan virágzik. Nappali fényben tündöklő virágai szürkületkor becsukódnak. Szedésre a nappali fényben legalkalmasabb az időpont, valamint inkább a tavaszi időszakban, ekkor a legmagasabb a hatóanyagtartalma. Ilyenkor a virágos hajtást gyűjtsük és szárítsuk.
Nagymamáink és eleink megbecsülték e kivételes növény értékeit mind hazánkban, mind a görög mondák világában. A kelták számára pedig a nap, a fény szimbólumát jelentette.
Az egyik közismert hiedelem szerint: „ha szerelemre vágysz, legyen a zsebedben százszorszép virág”. Szirmai csipegetésével mondogathatjuk „Szeret–nem szeret–szeret, szívből, igazán…..” Ugye, ismerős?
Gyógyító összetevői között megtalálhatjuk a nyálkaanyagokat, flavonoidokat, cserzőanyagokat, illóolajokat, ásványi anyagokat, inulint, triterpén szaponinokat. Belsőleg a légzőszervek támogatására, a nyák oldására, köhögéscsillapításra, gyulladáscsökkentésre, sebgyógyításra használhatjuk. Vízelethajtó tulajdonságát hasznosíthatjuk a húgyúti gyulladások, a vese gyulladásos folyamatai esetén is. Az epe- és májműködést is támogatja, valamint a lép betegségeinél is hatékonyan segíthet.
Teája csillapítja a menstruációs fájdalmat, de célszerű inkább keverékekben alkalmazni, más hasonlóan hatékony gyógynövényekkel kombinálva (pl. palástfű, cickafark).
Külsőleges felhasználásra fürdővízbe tehetjük, mérsékli az ekcéma, sömör, lábszárfekély, kiütések kellemetlen hatásait. Teája szájöblögetésre is alkalmas, hasznos a garat- vagy az íny gyulladásainak felszámolására.
Ibolya: hurutoldó, izzasztó, vértisztító
A szerény kis ibolya illata diszkrét, nem tolakodó, de közkedvelt, illatszerekhez is használják. Évelő növény, főként mezők, erdők, kertek kora tavaszi időszakában találkozhatunk vele. Gyógyászati értéket gyökérzetében és levelében, valamint virágában találhatunk. Gyökere szaponint, keserűanyagot, illóolajat, glikozidát és egy alkaloidát is tartalmaz. Levele szaponint és kevés illóolajat foglal magában.
Mindkét növényrész és a virág is felhasználható izzasztásra, nyálkaoldásra, köhögéscsillapításra, vértisztításra. Szép és illatos virágzata nyálkaoldó, hurutoldó, és köptető tulajdonságán túl idegnyugtató és vérnyomáscsökkentő hatású. Gyógyászati szempontból elsősorban az erdei ibolya(Viola odorata L.), a legalkalmasabb, felhasználása teakeverékekben történik. Virágából szirupot, szörpöt is készíthetünk (szár nélkül begyűjtve), amely csillapítja az enyhe köhögést, oldja a nyálkát, nyugtatja az idegeket és csökkenti a magas vérnyomást. Egyéb, a díszkertekbe ültetett, nemesített ibolyák többségében nem alkalmasak gyógyászati célokra.
A salátaboglárka veseerősítő, vérnyomáscsökkentő
A salátaboglárka (Ranunculus ficaria L.) kora tavaszi, sok C-vitamint tartalmazó, zsenge – virágzás előtt szedett – kerekded és fényes leveleiből kitűnő saláta készíthető. Kicsiny, élénksárga és fényes virágai megjelenése után a levelek keserűbbek, kevésbé jó ízűek.
Hatóanyagai jellemzően szaponinok, szerves savak, cserzőanyagok, alkaloidok és jelentős a C-vitamin tartalma. Szárított formában felhasznált levélteája elégtelen veseműködés javítására, vérnyomás csökkentésére is alkalmas. Leveleinek gyűjtése, szárítása leginkább a tavaszi időszakban ajánlott.
* * *
Néhány igen szerényen megbúvó tavaszi virágocska segíthet abban, hogy karbantartsuk egészségünket, és egyben a tavaszi életérzést újra átélhessük. Ha másképp nem, akkor a virágszirmok segítségével.
Szeret, nem szeret…
Németh Imréné Éva
fitoterapeuta, aromaterapeuta, természetgyógyász, Energy Belváros klubvezető
Tel.: +36 (20) 974 2394
E-mail: nemeva54@gmail.com
Tanácsadás
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Rápóti-Romváry: Gyógyító növények (1971)
Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó (2001, Stuttgart)
Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:
Gyógyító tavasz: rügyek, kérgek és nedvek
Ajánljuk még a Gyógynövénykeresőnket.
