Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Ahol ismeretlen a túlevés, elhízás, a cukorbetegség

Lehet-e minta, követendő példa számunkra Bolívia őslakosainak étrendje? Elsőre furcsának és feleslegesnek tűnik ez a kérdés, mégis érdemes elgondolkodnunk rajta, ha figyelembe vesszük, hogy a tsimanék (más néven chimanék) szíve és érrendszere még idősebb korban is kivételesen jó állapotban van, és szinte ismeretlen közöttük a cukorbetegség.

Napi kalóriabevitelük java része magas rosttartalmú, összetett szénhidrátokból – útifűből, kukoricából, tápiókából, rizsből és banánból – áll, amit vadon élő kisállatokkal és hallal egészítenek ki. Ugyanakkor, mint a New York Times cikke rámutat, a tsimanék életét és egészségét hosszabb időn át tanulmányozó dr. Gurven néhány olyan esetet is megfigyelt, amikor a falvakból a közeli városba, San Borjába költöző őslakosoknál kialakult a cukorbetegség. Ezek az emberek viszont feladták addigi vadászó-gyűjtögető életvitelüket, és hagyományos étrendjüket is modernebbre cserélték fel. Korábbi ételeik helyett a városban csupa sültet fogyasztottak, magyarázza a kutató. „Sült csirkét ettek rizzsel, és hozzá Coca Colát ittak. Ezt követően elég gyors változás következett be az egészségükben.”

Egy másik kutató, dr. Pontzer a Tanzánia északi részén élő őslakosok, a hadzák életét tanulmányozta hosszú időn át. A szakértők szerint a hadzák a „legősibb étrendet” követik. Tipikus napjuk úgy néz ki, hogy a férfiak reggel elindulnak vadászni a szavannába, a nők pedig ehető bogyókat és az édesburgonyához hasonló, gumós zöldségfélét gyűjtögetnek, miközben gyakran a hátukon cipelik gyermeküket. A vadászok többnyire kisebb állatokat ejtenek el, néha azonban – havonta egy-két alkalommal – sikerül nagyobb zsákmányhoz jutniuk, például zebrával, varacskos disznóval vagy gazellával térnek haza.

Amikor viszont a vadászat nem jár megfelelő eredménnyel, megdézsmálják a lépeket, mézet gyűjtenek. A méz az egyik kedvenc eledelük, a naponta bevitt kalóriának kb. 15%-át teszi ki. „A hudzák falvaiban szinte mindig van méz, egy kevés hús és ehető gumók”, mondja dr. Pontzer.

A hadzák által naponta bevitt kalóriamennyiség gyakorlatilag azonos azzal, amit egy átlag amerikai fogyaszt. Vannak azonban fontos különbségek az étrendben. A hadzák egyáltalán nem esznek chipset, édességeket, fagylaltot és más ultra-feldolgozott ételeket, amelyek egyszerre tartalmaznak nagy mennyiségű zsírt és egyszerű szénhidrátokat, és amelyeknek az ember nem képes ellenállni még akkor sem, ha már jóllakott. Létezik még egy fontos különbség: a hadzák beérik kevésféle étellel, emiatt sem jellemző rájuk a „túlevés” jelensége, és nincsenek elhízva.

Az ember úgy működik, hogy minél többféle étel van előtte az asztalon, annál hosszabb ideig tart, amíg eljut odáig, hogy már jóllakottnak érzi magát. Az érzékszervi specifikus telítettség néven ismert jelenségről van szó. Ez az oka annak, hogy terített asztalnál ülve mindig jut még hely a gyomrunkban a desszertnek, még akkor is, ha úgy érezzük, a fő fogásból már nem tudunk többet enni.

(Angolból fordította: K. G.)

További információ: Gyógyszer nélküli egészség Facebook csoport

Ha szeretne még többet olvasni az elhízásról és annak veszélyeiről, ajánljuk figyelmébe a következő cikket is:

A deréktáji elhízás a legveszélyesebb