A decembert Karácsony hava vagy Télelő hava néven is ismerték régen. A falu téli életét az otthoni munkák után a beszélgetések, a közösségi tevékenységek, együtt megtartott ünnepek töltötték ki. Németh Imréné Éva fitoterapeuta természetgyógyász többek között a téli vitaminforrások kiaknázásához és a megfelelő fűszerek kiválasztásához ad hasznos tanácsokat.

„Hóbafagyott levelet
kaparász dideregve a szellő.
Duzzadt, mint tele zsák:
hóval telik újra a felhő.
Nincsen csillag, a fák
feketéllő törzse hatalmas.
Megfagy az őz nyoma is.
Készül le a völgybe a farkas.”
(Radnóti Miklós: Tél)

A hideg időben a disznótoroknak is eljött az ideje. Ne felejtsük el, hogy akkoriban még nem voltak hűtőszekrények, így vermekbe, hideg kamrákba helyezték el ételeiket az emberek. A hús tartósítására pedig a füstölés, pácolási eljárások, sózás, zsírban sütés módozatait választották.

Rokonok, hozzátartozók, barátok egymást segítették a disznóvágás nehéz munkáiban, mert ilyenkor az ünnepi vendéglátás mellett a családok éléskamrájának feltöltését is biztosították. Hagyományosan a melegítő hatású, hevítő ételek kerültek az ünnepi asztalokra, hiszen a téli hidegben ez adta az energiát.

Téli vitaminok, gyógynövények, fűszerek

Kiváló vitaminforrásként az alma, az aszalt szilva, a kamrák hűvösében mézédesre beérő téli körtefélék kerülhettek az asztalra. Szívesen használták fel a sütőtököt ízletessége és tápláló hatásai, sőt emésztést segítő tulajdonságai miatt. Igazi energiabomba a sütőtök, mert A-, C-, E-vitamin és karotinoidok, nyomelemek, szelén stb. egyaránt vannak benne.

A fűszerek közül a tárkonygyökér, az ecetben tartósított tárkonylevél, a gyömbér, rozmaring, levendula, fahéj, ánizs és kömény, fokhagyma, vöröshagyma, valamint a zsálya és kakukkfű, szurokfű és babérlevél használata is jó szívvel ajánlható az étkezésben és a konyhai felhasználás során. Ezek alkalmazása segíti az emésztést, megelőzi a puffadást, nem is szólva arról, hogy ízletesebbé tehetjük velük az egyszerű ételeket is. A nagyhírű könyv, a Csízió szerint húsos ételek után jó bort illik fogyasztani.

„A jó disznótor sokáig tart, gyakran éjjel 2-3 óráig elmulatoznak, majd általában együtt mennek el, egy ajtónyitással, de a háziasszony addig nem engedi el őket, míg nem tesz a kosarukba egy kis kóstolót, kolbászt, hurkát, hájas pogácsát…”

Fagyások, mozgásszervi panaszok – a népgyógyászat tanácsai

A fagyos időben, szabadban végzett munkák során gyakran szenvedtek az emberek a jeges szélben, a hideg víztől keletkezett sérülések, a szélfújás, fagyási sebek, sérülések okozta fájdalmak miatt.

„Amikor kifújta a szél a bőrünköt édes tejszínvel kenegettük meg. Ezt használtuk… jól megpuhította a bőrt” (Gyimes – Antal Erzsébet)
„Fagyás ellen legjobb a savanyókáposzta lapi és lé. A lapit rea kell kötnyi a megfagyott végtagra” (Középlok – Mihók Gyula)
(lapi = levél – A szerző megjegyzése.)
„Megfagyott lábunkra savanyókáposzta lapiját tekertük és szároz rongyval bépólyáltuk. Télre örökké savanyítottunk káposztát, amit a kertbe termesztettünk és csak fel kellett hozni a pincéből. …ha valakinek megfagyott a keze vaj a lába, vaj mind a kettő, akkor a cserfa fiatal hajtásainak kérgit főzték meg és annak levivel öblögették a fagyott részeket.” (Hidegségpataka – Gábor Ilona)
„Ha valakinek megfagyott a lába, vaj a keze enyhe meleg sült pityókát kellett rea rakni. Ma es ezt csinyáljuk” (Áldomáspataka – Görbe Viktória)
(pityóka = burgonya – A szerző megjegyzése.)

Bizony a cipekedés, zsák- és takarmányhordás megterhelte az embereket, előtérbe kerültek a mozgásszervi panaszok is.
„Sajgó, fájó, nyilalló lábra, derekra, kézre forró sótlan málét szoktak nálunk rakni. Az én szegén uramnak minden este főztem es reatettem a lábára, mert erőst ki vót hűlve az egész testye….” (Gyimes – Antal Erzsébet)
(málé = kukoricadara főzete, puliszka – A szerző megjegyzése.)
„Fiatal koromba erőst rehomás vótam. Édesanyám …úgy csinyálta, hogy egy nagy mosófazakba vizet tett főni, mikor főtt beléfőzött egy napraforgó rózsát, széna múrhát, ínnyújtó füvet és egy kicsi ként. Ezt én csináltam egy hétig és jó sokáig jól ereztem magamot. Két, három hétig szüneteltem, akkor még eccer megcsináltam és ujan jól helyre jöttem, hogy nejze most ma 70 éves vagyok és nem fáj hálistennek semmim” (Rakottás – Póra Sándor)
(múrha = szénatörek – A szerző megjegyzése.)

A hagyományos gyógymódok közül ilyenkor a köpölyözés és a „kenés” is előtérbe került, néhol ma is alkalmazzák. Sajnos egyre kevesebb a népi gyógyítók között az ehhez értő szakember.

Borbála-napi, Luca-napi hiedelmek, szokások

December csendesebb estéi alkalmasak voltak jóslatok, időjárási előrejelzések készítéséhez, varázslatok megtartására. A Borbála-nap hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz – írja a Néprajzi Lexikon. Nem szabad fonni, nem szabad varrni, mert „bevarrnák a tyúkok fenekét”, de söpörni sem szabad, mert „elsöpörnék a szerencsét”. Erre a napra javasolt tevékenység a tollfosztás, baranyai falvakban a borfejtés. A Borbálakor, Lucakor csíráztatott búza karácsonyra kizöldül és a következő év termését jósolja meg.

„Darált napraforgóval apró pogácsákat sütöttünk, hogy a tyúkok sokat tojjanak. Legalább hétféle magot szórtunk nekik Lucakor.” (Berettyóújfalu – Sándor M.)

A téli napfordulókor tett időjós megállapítások a következő évi termések szempontjából voltak nagy jelentőségűek.

Decemberben ma is számos vallási eredetű ünnepet tartunk, és ez a szokás mindenki előtt ismert – akár falusi, akár városi életkörülmények között él. Advent megtartásának szokása az 5. századtól, a karácsonyfa-állítás néhány száz évre nyúlik vissza, de csak a 19. században vált világszerte elterjedtté. Magyarországon az ünnepi hangulat megteremtéséhez régebben rozmaring-, nyárfa- és kökényágakból készített díszeket használtak, a szoba egy sarkába téve.

A mágikus alma

Az alma decemberben mágikus szerepet töltött be, mert Luca-naptól kezdve almával jósoltak a lányok. A karácsonyi asztalnál a családfő egy almát annyifelé vágott, ahány családtag volt, így jelképezve a család összetartozását és a reményt, hogy mindig együtt legyenek.

Hazánkat akkor szerethetjük igazán, ha múltját, az abba ágyazott hagyományait is jól ismerjük. Ezen tudás fontos része a néphagyományok részeként megismert, feltárt népgyógyászat. Ezzel a cikksorozattal kívántam hozzájárulni – csepp a tengerben – ennek a csodálatos múltnak a megismeréséhez, bízva az érdeklődés felkeltésében. Minden családban vannak nagymamáinktól származó házi receptúrák, fontos ezeket megőrizni, feltárni és továbbadva megbecsülni. Jelenlegi egészségünk építőköveit ezekben az évszázados népgyógyászati ismeretekben találhatjuk meg.
Szeretetteljes, meghitt ünnepet kívánok a Natúrsziget minden olvasójának.

Németh Imréné Éva
fitoterapeuta természetgyógyász, Energy Belváros klubvezető
Tel.: +36 (20) 974 2394
E-mail: nemeva54@gmail.com
Tanácsadás

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

November: az időjós hónap fontos üzenetei

Ajánljuk még a Gyógynövénykeresőnk használatát.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről