Az Európai Parlament és az Európa Tanács 2006 végén alkotott rendeletének szabályai, amelyek többek között a tagországokban, kereskedelmi forgalomban lévő/kerülő étrend-kiegészítők összetételéről, használatáról rendelkeznek, Magyarországon 2007. július elseje óta alkalmazandók. Mivel ezen a területen nemcsak a hazai felhasználóknál, hanem még a szakemberek körében is nagy a bizonytalanság, és megoszlanak a vélemények egyes készítmények hatásairól, illetve arról, hogy mely gyógyászati területeken alkalmazhatók a legeredményesebben, 2007-ben az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) konferenciát tartott e tárgykörben.

Mi lehet a termék címkéjén és reklámjában?

Horacsek Márta, az OÉTI-konferencián előadást tartó egyik szakember arról tájékoztatott, hogy az említett uniós rendelet szabályozza többek között a kereskedelmi forgalomban kapható minden étrend-kiegészítő termék címkéjén, csomagolásán feltüntetendő adatok tartalmát, illetve azt, hogy annak reklámozása milyen feltételek teljesítése után engedélyezett. Ezek szerint nemcsak a termékösszetételt és annak kommunikációját, hanem az árucikk (esetleg félreértelmezhető) védjegyének, kereskedelmi vagy márkanevének, illetve fantázianevének meghatározását is szigorú szabályok közé szorították.

Az adott termék gyártója/forgalmazója kétfajta állítást fogalmazhat meg a csomagoláson/reklámban, amellyel informálni kívánja a fogyasztót. Ezek egyrészt a tápanyag-összetételre vonatkozó adatok, másrészt a fogyasztó egészségére utaló állítások lehetnek. A gyártóknak a csomagoláson egyrészt tájékoztatniuk kell a vásárlót az egészséges étrend/életmód előnyeiről, másrészt fel kell hívniuk a figyelmet arra, hogy kizárólag az adott étrend-kiegészítő fogyasztása nem pótolhatja a természetes táplálékokban található hasznos anyagokat. Például a kalciummal dúsított joghurt vagy pezsgőtabletta nem helyettesíti a napi tejivást vagy sajtfogyasztást. Fel kell tüntetniük továbbá, hogy a termékből mekkora adag napi elfogyasztása az optimális mérték.

Csak bizonyított tények

Az egészségre vonatkozó állítások között nem szerepelhetnek a gyártók által korábban oly gyakran alkalmazott konkrét állítások, mint a „vérnyomás-, vércukor-, koleszterincsökkentő”, hatás, vagy a „jót tesz a szívnek”, „megelőzi a csontritkulást, látásromlást, merevedési zavart” kifejezések. A termék hatásainak felsorolása csak olyan állításokat tartalmazhat, amelyeket konkrét klinikai vizsgálatok eredményei, illetve tudományos publikációk alátámasztottak. A gyártók kizárólag e valós tények feltüntetésére jogosultak. Minden termékükről külön-külön össze kell állítaniuk egy tudományos anyagot, amely bizonyítja, hogy az adott készítmény valóban kedvező hatással van az egészségre. Ezt el kell küldeniük az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökségnek, amely az engedélyeztetési eljárásban a végső szót kimondja.

Vannak természetesen olyan, tudományos bizonyítékokon alapuló evidenciák is, amelyeket már nem kell bizonyítani. Ezek nemzeti jegyzékét minden tagország összeállítja. Nálunk az OÉTI is megtette. Az alaplistát az újabb tudományos kutatási eredmények ismeretében folyamatosan bővítik majd. A jelenlegi hazai alaplista készítésével 2004 óta foglalkozik az intézet szakember csoportja. Átvizsgálták 1700 étrend-kiegészítő címkéjének információit, és összeállítottak egy 69 komponensű, 148 állítást tartalmazó alaplistát. Az alaplistát (tudományosan megfelelően alátámasztott indoklással) a gyártók továbbiakkal is kiegészíthetik.

Elkészítették a végleges magyar-angol listát is, amelyet továbbítottak az Európai Bizottsághoz, és jóváhagyás után azt is közzéteszik. A listában feltüntetett anyagokat egyrészt a szervezet működésében, fejlődésében szerepet játszókra (tápanyagok, antioxidáns hatású vegyületek, probiotikumok, egyéb élettani hatású vegyületek, növények, növényi kivonatok, gombák, élelmiszercsoportok), másrészt a pszichés állapotot, a magatartást befolyásolókra, illetve a testtömeg-vesztésben, fogyásban (éhségérzet-csökkentéssel) segítséget nyújtókra csoportosították.

Mit, mikor és kinél lehet alkalmazni?

Az, hogy mikor javallott valójában egy bizonyos étrend-kiegészítő szedése, gyakran még az orvosok többsége előtt sem egyértelmű és világos. Ennek oka egyrészt az, hogy nem ismerik részleteiben a Magyarországon kapható kínálatot, másrészt korábban (az OÉTI alaplistájának megjelenéséig) nem állt rendelkezésükre olyan egységes lista, amelyből egyértelműen kiderülhetett volna számukra, mely betegségek megelőzése/kezelése céljából érdemes kiegészítő terápiaként ezeket a készítményeket is felhasználni.

Armbruszt Simon, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének tudományos munkatársa az OÉTI-konferencián tartott előadásában úgy vélte: a szakma általánosan elfogadott álláspontja szerint a test megnövekedett tápanyagszükségletét elsősorban a természetes étrend változtatásával kell kielégíteni, vagyis az esetek többségében nem volna szükség étrend-kiegészítő készítmények szedésére. Vannak természetesen olyan szélsőséges esetek, amikor szükség lehet az ilyen készítményekre is. Így például a szélsőséges vegetáriánus elvek szerint táplálkozó egyéneknél, a táplálékallergiával vagy -intoleranciával küszködőknél, a gyulladásos bélbetegségben vagy irritábilis bélszindrómában szenvedőknél. Szükség lehet továbbá némely krónikus betegség kórházi kezelése alatt is a diétás étrendet kiegészítő készítményekre. Például a hosszan elhúzódó lázas állapot, a hasnyálmirigy-gyulladás, a májgyulladás (hepatitis), a csontritkulás, a kemoterápia mellékhatásai és a műtét utáni állapot kezelésénél. Indokolt lehet még szerinte az étrend-kiegészítők szedése vérszegénység, HIV fertőzés, angolkór, akut hasmenés, dialízis kezelés és autoimmun betegségek esetében is.

Speciális szükségletek

Bizonyos életkorban vagy állapotban lévő személyeknek szintén speciális szükségletei lehetnek a különféle étrend-kiegészítők. Így például pozitív hatásuk lehet az időseknél, a várandós nőknél, a gyermekvállalás előtti hónapokban, a szoptatás alatt, a szívműködést erősítő étrend alkalmazásakor, illetve azoknál a személyeknél, akik folyamatos és intenzív sporttevékenységet végeznek. A kórosan elhízottak testtömegcsökkentő terápiájának részeként is alkalmazhatók étrend-kiegészítők.

Bizonyos népcsoportoknál betegségmegelőző céllal való használatuk mindenképpen előnyös lehet. Tudományos kutatások bizonyították, hogy az anyagilag szerényebb körülmények között élő családok tagjainak szervezetében kimutathatóan alacsonyabb a vas szintje, mint a náluk jobb körülmények között élőkében. Az is bizonyított tény, hogy az 50 éven felüliek szervezetének nő a B12-vitamin szükséglete, illetve a menopauza előtti korosztályokba tartozó nőknek nagyobb a vasigényük. A terhességet megelőző hónapokban a gyermekáldásra váró nőnek az átlagosnál több folsavra volna szüksége. Az időseknek, a napot kerülőknek, illetve a testükön sok anyajegyet viselők szervezetének az átlagosnál nagyobb D-vitamin-adagra lenne szükségük.

A dietetikus szerint a különféle étrend-kiegészítőket ajánló orvosnak tekintettel kell lennie páciense egyéb betegségeire, az azok gyógyítására szedett gyógyszereire, a különböző készítmények hatásaira és ellenhatásaira. A kortikoszteroidot szedő betegek szervezetének például nő a kalcium- és D-vitamin-igénye, az orális fogamzásgátlókkal élőknek pedig a cink-, folsav-, B6- és B12-vitamin-szükséglete. A warfarin hatóanyag alkalmazása pedig megnövekedett E- és K-vitamin-bevitelt kíván.

Említésre méltó továbbá a cink és a vas egymásra hatása, és figyelembe kellene venni azt is, hogy a kalcium, a fitinsav, a tanninok, a polifenolok megkötik vagy gátolják a nem vérből származó vasnak a szervezetbe való felszívódását. Továbbá azt is, hogy az E-vitamin zsiradékkal együtt fogyasztva jobban felszívódik, a kalcium pedig napi egy adagban bevéve kisebb hatékonysággal hasznosul, mint többszöri adagra elosztva.

Annak ellenére, hogy bizonyos betegségek megelőzésében (szív- érrendszeri problémák, agyi érkatasztrófa és némely tumor) az antioxidánsok jótékony hatása bizonyított tény, azok adagolásánál sem árt az óvatosság. Több kutatás megkérdőjelezi például az A-, az E- és a C-vitamin egyértelműen jótékony hatását.

A szociális okok miatt, illetve bizonyos betegségek következtében vagy a helytelen táplálkozás miatt kialakuló alultápláltság leggyakrabban a daganatos betegeknél, a veseelégtelenségben szenvedőknél, a műtéti beavatkozáson átesett időseknél jelentkezik fokozott mértékben. Továbbá érvényes ez az összefüggés a táplálkozási zavarokkal, depresszióval küzdőknél és a szegénységben élőknél. A felsorolt csoportok tagjainak mindenképpen javallott a szervezet szempontjából fontos anyagok megfelelő étrend-kiegészítővel való pótlása.

Nagyobb szerepük lehetne a dietetikusoknak

Egy brit kutatás adatai szerint a háziorvosi praxisokban kezelt betegek 5-23, a házi ápoltak 26 százaléka, a szociális otthonokban élőknek pedig a túlnyomó része alultáplált. A 65 éven felüli britek 14 százalékáról ugyanez elmondható.

A szakértő szerint a jövő orvoslásában a jelenleginél sokkal nagyobb szerepet kellene szánni a dietetikusoknak. Különösen a háziorvosi praxisokban vehetnék nagy hasznukat, ahol az orvos gyógyító munkája mellett alig vagy egyáltalán nem jut idő a rendelőben megjelenő páciensek fizikai kondíciójának a felmérésére és táplálkozási, életvezetési tanácsok adására. Ennek a munkának lehetne megfelelő támogatója a dietetikus.

A diétás tanácsadás klinikai hatásfokát két külföldi tudományos elemzés is vizsgálta. Ezek szerint a dietetikusok egyik legfontosabb feladata, hogy megismertessék az emberekkel a gyógyszeres terápiát kiegészítő lehetőségeket, felvilágosítsák őket az alkalmazható szerek valódi hatásairól és eloszlassák a bizonyos készítményektől csodákat váró hiú reményeket.

Veszélyes mellékhatások súlycsökkentés esetén

Martos Éva, az OÉTI főigazgató főorvosa előadásában többek között a súlycsökkentő hatású étrend-kiegészítőkre hívta fel hallgatósága figyelmét. Ez a termékcsoport különösen népszerű a vásárlók körében, mert az elhízottak, túlsúlyosak többsége azt képzeli, hogy segítségükkel minden különösebb életmódváltás, súlycsökkentő diéta, illetve rendszeres testmozgás nélkül megszabadulhatnak a súlyfeleslegüktől.

A termékek könnyen hozzáférhetők, mivel recept nélkül kaphatók, így mellőzhető az orvosi vizsgálat és felügyelet vagy a dietetikus tanácsainak követése. Ráadásul a termékek intenzív médiareklámja általában azt sugallja a leendő vásárlóknak, hogy rendkívül hatásos, természetes, vagyis teljesen ártalmatlan készítményekről van szó, amelyek rövid időn belül karcsúvá teszik a szedőjét. A vásárlók általában szinte semmit sem tudnak az esetleges mellékhatásokról, a készítmény helytelen szedésének (túladagolásának) következményeiről, az általuk szedett más készítményekkel való kölcsönhatásokról, illetve a fogyókúra alatt követendő életmódról. A fogyókúrás étrend-kiegészítők jelenlegi hatásfoka növelhető lenne azzal, ha a termékek csomagolásán a gyártó/forgalmazó kötelezően feltüntetné azt a tényt is, hogy az adott gyártmány önmagában kevés a fogyáshoz és szedése nem helyettesítheti az egészséges táplálkozást, az aktív életmódot.

Az alaplistában szereplő fogyókúrás étrend-kiegészítők különböző módon kívánják elősegíteni a súlycsökkenést. Vannak, amelyek felgyorsítják az anyagcserét, így növelik az energialeadás lehetőségét (pl. Citrus aurantium, guarana, koffein, maté tea stb.), mások a jóllakottság érzését keltik (guar gumi, glucomannan, útifű stb.) vagy gátolják a zsír felszívódását (kitosan), illetve megváltoztatják a szervezet szénhidrát-anyagcseréjét (króm, ginszeng), továbbá vízhajtó hatásúak (gyermekláncfű).

Nemzetközi kutatások hatékony fogyasztószernek tartják például a keserű narancs kivonatából készített termékeket, ám a Mayo Klinikán végzett vizsgálatok eredményei alapján arra is figyelmeztetnek, hogy mellékhatásként megjelenhet a vérnyomás-emelkedés, az agyvérzés, a szívritmuszavar, a mellkasi fájdalom, illetve a jóindulatú simaizom daganat kockázata.

A koffeint tartalmazó, anyagcsere-serkentő guarana, maté tea vizsgálatánál (ha a készítményt a páciens az előírt adagban szedi) nem találtak kockázatot jelentő mellékhatásokat.

Az általában rákok, kagylók kitinpáncéljából kivont, zsírfelszívódást gátló kitosan hatását a tudományos vizsgálatok egyértelműen nem bizonyították. Tény, hogy van vízhajtó, gyomorürülést késleltető hatása, és változtat az epesav összetételén, ám haszna mégsem százszázalékosan bizonyítható.

A zsírsavak oxidációját serkentő vagy a zsírsavszintézist csökkentő szerek közül az l-karnitin, kis esetszámú vizsgálatban, javította az azt szedő 2-es típusú cukorbetegek vércukorszintjét, mert erősítette a szervezet glükózfelvételét.

A konjugált linolsavat tartalmazó termék pedig, szintén egy kis csoportos vizsgálat eredményei szerint, csökkentette a testzsír tömegét.

A zsírsavoxidációt növelő, illetve a -szintézist csökkentő szerek közül a hidroxi-citromsav sikeres fogyókúrás eredményeit a humán vizsgálatok mindezidáig nem igazolták, az állatkísérletek alanyainál viszont súlyos impotenciát, heresorvadást és májkárosodást észleltek.

Az édesgyökér kivonatot tartalmazó készítmények alkalmazása pedig bizonyítottan kockázatos, mert csökkenti a szérum tesztoszteron szintjét, és nagy dózisban szedve súlyos káliumhiányt és kiugró vérnyomásértékeket produkál.

A különböző gyógyszerek és az étrend-kiegészítők kölcsönhatását vizsgálva megállapítható, hogy például a króm és a ginszeng befolyásolhatja az inzulin készítmények és a szájon át szedett antidiabetikumok működését, a kitosan pedig egynémely vitamin felszívódását gátolja.

Pozitív tapasztalatok a Q10 szedéséről

Pucsok József professzor, az Országos Sportegészségügyi Intézet kutatója a Q10 koenzim élettani hatásait elemezte. Emlékeztetett arra, hogy a legújabb tudományos eredmények szerint a Q10 bizonyítottan növeli az időskorúak energiaszintjét, és csökkent szintézisének kimutatható szerepe van a szív-, az izom- és az immunproblémák megjelenésében. Nemzetközi kutatócsoportok tanulmányozzák az idegrendszeri betegségekhez (pl. skizofrénia, Alzheimer-kór) kapcsolódó mentális zavarokban való szerepét, illetve a Parkinson-kórra gyakorolt neuroprotektív hatását. Bizonyított továbbá a Q10 méregtelenítő és antioxidáns hatása. A szervezetben egyrészt létfontosságú katalizátorként működik, másrészt aktívan részt vesz a sejtek energiatermelő központjainak (mitokondriumok) működésében.

Japán orvosok már az 1960-as években kezeltek pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeket Q10-zel, egy évtizede pedig alkalmazását már a kardiológiai tankönyvek is tárgyalják. Széleskörű európai elterjedését egyrészt a megfelelő számú betegen elvégzett, meggyőző klinikai eredmények hiánya, másrészt a kellő mennyiségű és minőségű hatóanyagot tartalmazó készítmény hiánya sokáig gátolta.

Ma már elhárultak ezek az akadályok. A Q10 tartalmú készítményeket sikerrel használták kardiológiai betegségek, magas vérnyomás, pajzsmirigy-túlműködés kezelésében, illetve legújabban bizonyos neurodegeneratív kórképeknél. Amerikai, japán, olasz és német tudományos vizsgálatok egybehangzó eredményei szerint a krónikus szívelégtelenségben szenvedők 70 százalékánál volt kimutatható a Q10 kedvező hatása. Más vizsgálatok szerint hatással van a limfocitákra is. Erősíti egyrészt a DNS oxidációval szemben tanúsított ellenálló képességét, másrészt a hibákat korrigáló enzimaktivitást.

Bizonyított tény, hogy javítja a szív teljesítményét, csökkenti a ritmuszavar kockázatát, oldja az anginás rohamokat, növeli a szív által percenként a testbe juttatott vér mennyiségét, csökkenti a szívnagyobbodás esélyét/mértékét, támogatja a bal kamra működését. Esetleges műtéti beavatkozásnál pedig felkészíti a szívizmot az operációra, és védi a trombózis okozta károsodásoktól. Különösen kiemelhető a leginkább a középkorúaknál tapasztalható vérnyomáscsökkentő tulajdonsága. Antioxidánsként pedig jelentős a szabad gyök megkötő, meszesedést gátló hatása is.

(lóránth)