Amikor egy terméket, bármit megvásárolunk és elfogyasztunk, akkor szavazunk annak a létezésére, létjogosultságára. Amennyiben úgy döntünk, hogy kell nekünk, a kereskedő, gyártó, előállító azt a visszajelzést kapja, hogy szükség van a termékre úgy, ahogy van. Amennyiben otthagyjuk, az is egy visszajelzés, de vajon mi történik vele, ha nem mi vesszük meg?

Ha már előállította valaki, mi lesz a termék sorsa? Természetesen maga a gyártó vagy a kereskedő is döntéseket fog hozni, akár fogy a termék, akár nem. Amikor kevesebbet, vagy más minőséget választunk vagy keresünk, azzal is jelezzük, hogy mire van szükségünk, és minél többen jelzünk vissza, annál nagyobb az esély, hogy idővel azt kapjuk, amit kérünk.

Vesszük, csak mert olcsóbb

Vegyük például a pálmaolajat. Egyszerű, hétköznapi adaléknak tekintik sokan, nem is gondolnak arra, hogyan kerül az ételükbe. Mekkora őserdő területeket irtanak ki, hány ember verítéke és hány vadon élő állat otthona az ára, hogy nekünk itt egy hétköznapi élelmiszerben legyen „olcsó” zsiradék. Sőt, sokan azt se tudják, mi van abban, amit megesznek, hogy mi az a pálmazsír? Pedig ha alaposabban megnézzük, hogy kerül az asztalunkra, akkor lehet, hogy sokan megdöbbennek. Bővebben írtunk már erről az Ez zsír című cikkben tavaly.

Vagy vegyünk egyszerű fast fashion márka által forgalmazott, netán a kínai piacon beszerzett pamut pólót, tornacipőt, gyárilag koptatott farmert. Tudjuk, ki varrta, ki festette, milyen festékkel és mennyit kapott a munkájáért? Sajnos, az az igazság, hogy a legtöbb esetben ezek a termékek azért kerülnek mindössze 500 forintba kiskereskedői áron (lehet, hogy kicsit több, vagy kevesebb), mert a munkások, akik a gyapotot szedték, vagy akik a szálat hurkolták, a darabot varrták, alig pár dollárt, vagy annak megfelelő helyi pénzt kapnak a munkájukért, amit gyakran kíméletlen körülmények között végeznek. Sokan csak a végeredményt látják, és örülnek az olcsó vételnek. Azt, hogy a darabot mivel festették (gyakran mérgező és erősen környezetszennyező festékekkel, melyek aztán a helyi vizekbe kerülnek szűretlenül), semmilyen címke nem igazolja.

Ezek csupán nagyon hétköznapi példák és a legegyszerűbb, gyakran a leginkább elhallgatott vagy feledésbe merülő tényezők sok ember számára. Hajlamosak vagyunk nem tudomást venni arról, hogy az általunk vásárolt termékek hogyan jutnak el addig, hogy a szomszéd kisboltban vagy butikban a polcra kerülnek, és mi megvesszük, mert ott vannak és tetszik, vagy csak mert olcsó és akciós, vagy mert megéri. Bár már hazánkban is van egy olyan réteg, amelynek fontos, hogy etikus terméket, vagy minősített bio, öko terméket vásároljon, fontos, hogy minél többet tudatosítsák magukban az általuk fogyasztott javak valódi árát és azt, hogy annak, amit megveszünk, mi lesz a későbbi sorsa.

A termékek sorsa és életútja: fenntarthatóság a gyakorlatban

Nem mindegy, hogyan, milyen áron jut el hozzánk egy termék vagy energiahordozó, de az sem, hogy az életciklus végén mi történik a javainkkal: lebomlanak melléktermék nélkül, vagy szennyezik az élő környezetet.

Egyes javainknak az előállítás kezdetétől – vagy már a megtervezésétől – a megsemmisülésig tart az életútja. Az viszont már rajtunk is múlik, hogy milyen hosszú ez az életút, és hogy ezalatt hogyan használjuk. Az életút nem ott kezdődik, ahol hozzánk kerül a termék. Az előállításhoz szükséges anyagok, energia, az előállítás módja és az előállításban résztvevők élete, egészsége is mind fontos tényező, még akkor is, ha erről sokan egyszerűen nem vesznek tudomást. Mielőtt bemegyünk a boltba és megvesszük a terméket, vagy elhasználjuk az energiát, annak el kell jutnia hozzánk. Az nyilván a mi döntésünk, hogy mit fogyasztunk el végül, de ahhoz, hogy mi megvegyük, létre kellett hozni.

Ezekre figyeljünk

Már a tervezés során is gondolni kell(ene) néhány szempontra, de legkésőbb a vásárláskor tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:

Feltétlenül elő kell állítani, meg kell termelni, amit elfogyasztunk? Vásárlásunkkal szavazunk arra, hogy a gyártó a terméket a továbbiakban is előállítsa.

Valóban szükségünk van az adott termékre, vagy elboldogulunk nélküle? Valóban égetően szükségünk van rá, vagy tudjuk helyettesíteni? Sokszor veszünk meg olyan dolgokat, amelyeket a háztartásban simán lehet helyettesíteni tartósabb, nem eldobható, vagy többfunkciós termékkel, vagy már van másik belőle.

Hogyan hat a termék előállítása az egészségünkre és a környezetre, az előállítókra? Kell(ett)-e bárkinek szenvednie az előállítás miatt? Törekedjünk etikus termékek vásárlására.

Egyáltalán, feltétlenül szükséges-e a csomagolás, vagy mi történik a csomagolással, miután a terméket kivettük belőle? Hányszor használható a csomagolás, és az hogyan hat ránk és a környezetre? Újra felhasználható, vagy többször használható csomagolásban vásároljuk meg, amit lehet, vagy csomagolás nélkül, kerüljük az egyszer használatos, főként műanyag csomagolást, ha lehetséges. Ha egy termék kapható csomagolás nélkül vagy hasonló termék újrahasznosítható csomagolásban, akkor válasszuk azt (elsősorban fa, papír, textil, üveg, fém).

Mennyit utazik a termék, míg eljut hozzánk? Hogyan hat rá az utazás? Minél közelebb állítják elő a terméket a lakóhelyünkhöz, annál kisebb a környezeti terhelése. Amiből van hazai, közeli termék, lehetőleg válasszuk azt. A nagyon távoli, egzotikus termékek esetén legalább csökkentsük a vásárlást vagy keressük a címkéket. Lehet mással helyettesíteni?

Amennyiben használjuk, az hogyan hat életünkre és a környezetünkre? Valóban hasznos? Nézzük meg a címkéket, és olvassuk el az összetevőket. Mivel festették a ruhát? Milyen összetevőket tartalmaz egy élelmiszer? Van-e káros kisugárzása, kilélegzése? Hányszor fogjuk használni, mielőtt kidobjuk?

Életciklusa során bocsát-e ki káros anyagot? A termék gyártása, használata vagy megsemmisülése során mennyi káros anyagot bocsát ki magából, vagy éppen mennyire mentes ezektől? Válasszunk olyan termékeket, amelyek a lehető legkevesebb káros anyagot bocsátják ki. Időnként érdemes megfontolni a használt darab beszerzését, hiszen azt már nem kell újra legyártani, vagy már kiadta magából a káros anyag egy részét (bútorban a formalin, ruhában a festékanyag). Csökkentsük azoknak a termékeknek a vásárlását, amelyek károsak, használjuk kíméletesen, vagy növeljük meg az élettartamát, amennyire lehet (pl. vigyázzunk a műszaki eszközökre).

Mi lesz a sorsa, ha már nem kell vagy mennyi idő alatt használódik el? Hogyan hat az egészségünkre és a környezetre a termék megsemmisülése? Lebomlik az anyag vagy könnyen reciklálható, ha már elhasználódott? Mi történik vele azután, hogy a háztartásunkból kikerül? Valaki tudja még használni rendeltetésszerűen, vagy újra tudja használni anyagában? Mi történik, ha megsemmisül?

Törekedjünk arra, hogy akkor vásároljunk meg egy terméket:

• ha nincs hasonló darabunk (vagy szerettük, de tönkrement),
• legalább 30x fogjuk használni (ami nem étel),
• lehetőleg újrahasznosítható vagy lebomló, káros anyagoktól, összetevőktől mentes termék,
• csomagolásmentes vagy a csomagolása is újra felhasználható,
• várhatóan hosszú élettartamú a termék (nem eldobható, egyszer használatos)
• minél kisebb az ökolábnyoma (előállítás, szállítás, megsemmisítés során kevés energiát kell befektetni és kevés nyomot hagy maga után).

Babusáné Gazdik Ágnes
Öko-Piac-Tér.net

A cikksorozat további részei:

• 1. Nem önsanyargatás, csak észszerű egyszerűség
• 2. Hulladékcsökkentés lépésről lépésre
• 3. A fogyasztás valódi ára
• 5. A legjobb hulladék, ami nincs
• 6. Hulladékcsökkentés: Ne vidd haza!
• 7. Csökkentsd – kevesebb tárgy, több élet
• 8. Kisebb ház, kisebb gond

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

A fogyasztás valódi ára

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről