Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Fenntartható fejlődés (1) Nem önsanyargatás, csak észszerű egyszerűség

A fenntarthatóság messze nem olyan fennkölt, távlati és bonyolult dolog, mint ahogyan sokan azt gondolják, de nem is merül ki a szelektív gyűjtésben. Nem feltétlenül kell arra gondolni, hogy aki önként lemond bizonyos javakról, az szó szerint aszkéta életmódot folytat. Legjobb, ha a józan paraszti eszünkre hallgatunk és látni fogjuk, hogy az egész faék-egyszerű.

Mára egyre inkább terjed egyfajta minőségi egyszerűség, ami nem egyenlő a mindenről való lemondással. Az önkéntes egyszerűségben élők nem mondanak le minden anyagi javukról, hanem önként, saját elhatározásukból elhagyják olyan termékek fogyasztását és használatát, amellyel a környezetnek egyértelműen ártanak.

A józan ész diktál

Csökkentik a műanyagok, az autó és egyes műszaki cikkek használatát, a csomagolást, és átgondoltabban fogyasztanak: megújuló energiaforrásokra és kisebb fogyasztású műszaki eszközökre, egészségesebb táplálkozásra és gyakran akár kisebb méretű otthonra váltanak, amennyiben ez észszerű. Összességében nem biztos, hogy mindenből kevesebbet fogyasztanak, vagy kevesebből élnek, de többnyire tényleg jobban jönnek ki a végén anyagilag is, viszont lényegesen kevesebb hulladék és károsanyag-kibocsátás kíséri az életvitelüket. Nem egyenlő ez sem az önkéntes szegénységgel, vagy aszkéta életmóddal. Inkább a józan gondolkodás diktálta, megfontolt döntésekről szól. Az esztelen pazarlás helyett egy minőségi cseréről szól, ott, ahol éppen indokolt.

A fenntartható életmód egy józan és élhető életforma, amit a nagy ipari forradalom után egy gazdasági válság szült a 70-es és 80-as években, amikor sokan ráébredtek, hogy az eddigi életvitelük nem folytatható az idők végezetéig, és nem mindenki számára megvalósítható a Földön. A kubai olajválság, az Öbölháború és az afrikai éhezők látványa lassan sokakat ráébresztett arra, hogy változtatni kell az addigi életmódon, de ugrásszerűen a 2000 utáni években terjedt el a köztudatban az, hogy nem mehet tovább minden az addig megszokott kerékvágásban.

A fenntartható fejlődés – szemlélet, fogalmak

A fenntarthatóság fogalmát az ENSZ határozta meg 1987-ben, de már korábban, Lester R. Brown 1981-ben megjelent „Building a Sustainable Society” című művében is írt a problémáról: „A fenntartható fejlődés (sustainable development) olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, termelési folyamatoké, társadalmaké stb.), ill. szervezési elv, ami kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket.”

Ebben a formában az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1987-es Brundtland-jelentésében jelent meg a megfogalmazás. Később az ENSZ számos dokumentuma foglakozott a témával, de nagyjából az ezredfordulóra már egyre többek számára ismert és fontos témává vált, nem csak gazdasági szakmai körökben, hogy nagyobb, közösségi szinten és egyénileg is tenni kell a környezetért, mindennapi szinten.

Megszületett az ökológiai lábnyom fogalma is. Az ökológiai lábnyom kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.

A kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is.

Tudati váltás és új életstílus

Ma már egyértelműen nem csak az ENSZ törekvése és megfogalmazása az, hogy csökkentenünk és változtatnunk kell a fogyasztásunkat a jövő generációi érdekében. Mára divat lett az önkéntes egyszerűség.

Már a 90-es években elindult egyfajta életmód-forradalom, ami a 2000 utáni évekre forrta ki magát. Aki ebben az időszakban már elég tudatos volt, talán emlékszik is azokra az életmódbeli változásokra, amelyeket ebben az időszakban élhettünk meg. A reformétkezés és gyógyítási forradalom már itthon is begyűrűzött, és szinte külön iparággá nőtte ki magát az életmódra és a wellnessre épülő szolgáltatások és termékek előállítása.

Tőlünk nyugatabbra ez talán 1-2 évtizeddel előbb lezajlott, de a közösségi média létezése óta egyre kevésbé érezhető a különbség. Egy biztos, hogy a 2000 utáni években egyre inkább bevonult a köztudatba is a fenntarthatóságra törekvés, és az ezzel kapcsolatos tevékenységek egyre szélesebb körben elterjedtek. Az egészséges életvitel és a fenntartható életmód már nem kevesek kiváltsága maradt, hanem egy új életstílus kezdett megjelenni világszerte. Már nem volt többé „bogaras környezeti aktivista”, aki figyelt a környezetére.

Míg a 90-es években is még kevesen követtek valamilyen reform életmódot itthon, 2000 után szinte trend lett, majd apránként az ökológiai szempontok is egyre fontosabbá váltak. Mára az egészséges életmód és az ökotudatosság szinte egybeforrt. Évek óta világszerte egyre népszerűbb és elfogadottabb a hulladékcsökkentésre való törekvés. A megvalósítása a mi életünkben mára szó szerint létfontosságúvá vált. Már nem csak trend, hanem szinte kötelesség is, hogy legalább az alapjait beépítsük az életünkbe.

Most induló sorozatunk célja, hogy szélesebb körben is ismertté tegyük azokat a lépéseket, amelyekkel az öko életvitelt az életünk részévé tehetjük. Nemcsak a saját és családunk egészsége fontos, hanem a tágabb környezet és a bolygó egészsége is, ezért célunk, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítható megoldásokkal segítsük.

Babusáné Gazdik Ágnes
Öko-Piac-Tér.net

A cikksorozat további részei:

Ha szívesen olvasna még a fenntarthatóságról, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Fenntartható fehérjeforrásaink – állati jó alternatívák (2)