„Röpköd, hintázik, futkos, izeg-mozog” – Heinrich Hoffmann ideggyógyász írta le a Zappel Philipp-szindrómát ilyen találóan. A „figyelemzavar hiperaktivitással és anélkül” orvosi megjelölést még akkoriban nem ismerte. Hogy ez a komplex zavar nem mindig együtt jelentkezik, csak kevés érintett tudja.

„Ez a gyerek hiperaktív” – mondják rá sokszor azokra a kisgyermekekre, akik – valamilyen szubjektív mérce szerint – túlontúl mozgékonyak, állandóan szaladgálnak, nem tudnak a fenekükön megülni. De vajon hol húzódik a választóvonal az életkorból adódó normális mozgékonyság és a hiperaktivitás között?

A hiperaktivitás napjaink egyik leginkább vitatott területe a gyermeki viselkedés témakörében. Betegség, kezelendő rendellenesség vagy egyszerűen egy más tudatállapot? A Születés Hete 2010. keretében megrendezésre kerülő ingyenes nyílt napon ezekre a kérdésekre keresik a választ, és a hiperaktivitás tüneteit természetes módon enyhítő módszereket mutatják be a szakavatott előadók.

2005 végén jelent meg Szendi Gábor klinikai szakpszichológus Depresszióipar című könyve, amellyel – pestiesen szólva – jól belecsapott a lecsóba. A szerző ugyanis könyvében nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a depressziót a gyógyszergyárak tették népbetegséggé, és az orvosok ma már minden tizedik embert depresszió diagnózisával gyógyszeresen kezelnek. Mivel Szendi Gábor tudományos vizsgálatok százait tanulmányozta át és elemezte – könyvében csak az irodalomjegyzék 33 oldalt foglal el –, azt kell mondanunk, hogy ezúttal mindenképpen többről van szó, mint a szerző magánvéleményéről. Ahogy dr. Buda Béla, az utószót író jeles pszichiáter megfogalmazta: „A könyv a depresszióval és annak gyógyszeres gyógyításával kapcsolatos dilemmákat szemléletesen tárja az olvasó elé. Ehhez nehéz hozzátenni valamit, de nehéz megcáfolni a főbb állításokat is.”

Hat élelmiszer-színezőanyag uniós betiltását követeli egy élelmiszerbiztonsági szervezet. Egy tavalyi brit kutatás kapcsolatot mutatott ki a színezőanyagokkal ellátott üdítőitalok és a gyermekek hiperaktivitása, illetve koncentrációs képességének csökkenése között.

Riasztó eredményekkel zárult az első átfogó amerikai felmérés, amely a figyelemhiányos tünetegyüttesre (angol rövidítéssel ADHD), ismertebb nevén a hiperaktivitásra adott gyógyszerek szedésének következményeit vizsgálta. A betegségek ellenőrzését és megelőzését kutató amerikai kormányhivatal (Centers for Disease Control and Prevention) munkatársai évente 3100, ilyen gyógyszert szedő emberről tudnak, aki a gyógyszerszedés kapcsán sürgősségi ellátásra szorult.

A hiperaktívnak tartott gyermekek, akiknek az állapotát a „figyelemhiányos tünetegyüttes” (ADHD) csoportba is be szoktak sorolni, általában gyógyszeres kezelést kapnak. A leggyakrabban Ritalint vagy hozzá hasonlóan ható, más gyógyszereket, amelyeknek „mellékhatásaként” egyre gyakrabban merül fel komoly szív- és érrendszeri betegségek, köztük szívroham gyanúja. Ezeket az ellenérzéseket támasztja alá az illetékes amerikai gyógyszerhatóság, az FDA azzal, hogy szakértői úgynevezett fekete dobozos figyelmeztetést javasolnak elhelyezni a gyógyszeres dobozokon.

Az utóbbi években mind több gyermeknek rendelnek gyógyszert hiperaktivitás, más néven figyelemhiányos tünetegyüttes – ADHD – miatt. Főleg a fejlett nyugati államokban, elsősorban az Egyesült Államokban terjed az alkalmazása, miközben orvosok és természetgyógyászok egyre gyakrabban kérdőjelezik meg magának a betegségnek a létét és még inkább az alkalmazott gyógyszeres terápia létjogosultságát. Ettől még a gyógyszerbiznisz pörög tovább, ám az utóbbi időben sötétebb lett a kép: a felnőttek közül is egyre többen szednek ilyen gyógyszert.

Riasztó eredményekkel zárult az a vizsgálat, amelynek eredményeit szeptemberben tettek közzé. A Southampton Egyetem kutatói kapcsolatot találtak a különböző élelmiszer-adalékanyagok, illetve a gyermekek körében egyre nagyobb számban tapasztalható hiperaktivitás között.

Védekeznünk kell minden olyan hatással szemben, amelyhez az evolúció során nem szoktunk hozzá. A cikk első részében többféle ártalmas sugárzás hatásait ismertettük. Most a mobil­telefonról, a számítógépről és a védekezés mindenki által elérhető lehetőségeiről lesz szó.