Tavasszal a májunknak is szüksége van segítségre, hiszen felettébb leterheljük. A máj, a vesével együtt, mindennap természetes úton méregteleníti szervezetünket. Ha az egyik szerv „megbetegszik”, a másik – lehetőségei szerint – részben átveszi a szerepét. Ilyenkor az anyagcsere káros végtermékei lassabban választódnak ki, és elkezdenek felgyülemleni a szervezetben.

Tavasszal minden évben újabbnál újabb praktikákat próbálunk kitalálni, hogy legyőzzük a modern, rohanó világ egyik legfélelmetesebb civilizációs madárijesztőjét, amit tavaszi fáradtságnak hívunk. Akarjuk vagy sem, májunk tavasszal teljes sebességre kapcsol, igyekszik regenerálni az egész szervezetet, és onnan vesz el energiát, ahonnan csak tud.

A téli súlynövekedés logikailag indokolható ugyan, mégsem kellene normális, rendszeresen megismétlődő jelenséggé válnia. A hízás oka leginkább az, hogy a téli hónapokban kevesebbet mozgunk (tisztelet a kivételnek, hiszen akadnak, akik ugyanolyan intenzíven űzik a téli sportokat, mint a nyáriakat). Ennek következtében kevesebb energiát bocsátunk ki magunkból, azaz kevesebb kalóriát égetünk el. Másrészről a kalóriafelvételünk a téli időszakban paradox módon sokkal nagyobb. Azért is, mert a téli hónapokban kalóriadúsabb ételeket fogyasztunk: felvágottat, szalonnát, kolbászt stb. – a hagyományos házi disznóvágásoknak és egyéb szokásoknak köszönhetően.

A krónikus fáradtság szindróma (CFS) 6 hónapnál, nemritkán egy évnél tovább tartó tünetek nem specifikus együttese. Az biztos, hogy valódi betegségről van szó, amelynek súlyos következményei lehetnek. A betegség csalárdsága abban áll, hogy kialakulásának oka egyelőre ismeretlen, és konkrét gyógyszerekkel nem lehet meggyógyítani. A gyógynövények azonban segíthetnek.